Ez egy hosszú történet, a Rebekától kaptam. Életem ideje Kezedben van Yoav története Lejegyezte: Tzvi Binn (Efrat-CRIB) Yoav, egy fiatal IDF (Izraeli Védelmi Erők) katona Chevron városánál állomásozott. Hirtelen egy arab orvlövész rálőtt, majd ott hagyta, hogy meghaljon. Mivel hajnali négy óra volt, és nem számítottak támadásra, senki sem volt ébren, hogy hallja a lövést és a segítségére siessen. Úgy látszott, hogy Yoav arra ítéltetett, hogy elvérezzen, mielőtt bárki megtalálná. Rövid élete tragikusan, csendesen érne véget. Úgy adódott azonban, hogy egy másik katona mégis hallott valamit. Bár nem volt teljesen biztos benne, úgy gondolta, puskalövés lehetett, ezért elindult, hogy utánajárjon. Észrevette Yoavot, aki a földön feküdt és rendkívül sok vért vesztett. Azonnal ellátta Yoav sebét és intézkedett, hogy sürgősen orvosi ellátást nyújtó helyre szállítsák. Időbe tellett, amíg az orvosi segítség a helyszínre érkezett, ezért magának kellett kézzel nyomást gyakorolni a sebre, és minden mást is megpróbált, ami csak eszébe jutott, hogy addig is életben tartsa Yoavot - szó szerint a kezében volt Yoav élete. Végül Yoavot egy megfelelő kórházba szállították, ahol sebészek vették kezelésbe. Yoav szüleit is értesítették, akik a kórházba siettek. Az orvosok elmondták nekik, hogy ha a másik katona nem tette volna meg azonnal azokat a szükséges lépéseket, akkor a fiuk, Yoav biztosan nem élte volna túl az esetet. Valódi csoda volt, hogy ez a katona meghallotta, amit senki más nem hallott, és utána ilyen gyorsan rátalált Yoavra. A szülők elindultak, hogy megköszönjék neki, de a katona addigra már elhagyta a kórházat. Amikor Yoav már otthon volt, szépen gyógyult, és mindenki megnyugodott, felhívták a hadsereget, hogy megtudják a katona nevét, így alkalmuk legyen személyesen megköszönni, amit tett. Az esetről szóló jelentésben azonban sajnos nem rögzítették a katona nevét, így semmi kilátásuk nem volt arra, hogy valaha is megtalálják őt. Yoav szüleinek egy makoletjük (zöldséges boltjuk) volt Kiryat Malachiban, így az üzletük ablakára tettek ki egy plakátot, ami beszámolt a csodáról, és ezen keresztül keresték, hátha tud valaki Yoav megmentőjéről. Arra gondoltak, hogy Izrael kis ország, és így talán akad valaki, aki ismer olyat, aki tud valamit az ügyről. Hónapok teltek el eredménytelenül. Végül, egy évvel később egy asszony lépett az üzletbe és látta a kiírást. Biztos volt benne, hogy a fia, Doron említett neki egy ilyen esetet. Elővette a telefonját, és ott rögtön felhívta Doront. Ő pedig nagyon is jól emlékezett a történtekre – ő volt az, aki megmentette Yoav életét. Hamarosan össze is gyűlt a két család egy örömkönnyekkel teli, boldog találkozóra. Doron édesanyja félrehívta Yoav édesanyját, és így szólt hozzá: „Konkrét céllal jöttem ma el az üzletetekbe. Te nem emlékszel rám, de én húsz évvel ezelőtt elveszett és kétségbeesett állapotban álltam a makoletetekben. Te és csodálatos férjed észrevettétek, milyen szomorú vagyok, és megkérdeztétek, hogy mi a probléma. Elmondtam, hogy állapotos vagyok és ez nyomasztott. Oly sok elviselhetetlen nehézség vett körül, anyagilag, szociálisan és érzelmileg. Úgy döntöttem, hogy az egyetlen megoldás az abortusz lesz. Ti mindketten félretettetek mindent, nyugodtan és szeretettel leültettetek. Meghallgattatok engem. Aztán oly sok bátorítást és támogatást kaptam tőletek. Nektek köszönhetően minden kezdett másnak tűnni, és én úgy határoztam, hogy megtartom a babámat. Már nem ezen a környéken lakom, de éppen áthaladtam a városon, és úgy gondoltam, jó lenne felkeresni megint az üzletet, hogy még egyszer meg tudjam köszönni, mindazt, amit tettetek. Ennek a drága gyermeknek Doron lett a neve. Az én szeretett Doronom, aki nélkületek meg sem született volna, felnőtt, hogy megmentse a ti fiatoknak, Yoavnak az életét.” Józsué 1,5: …el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.