Ismerje meg Európa újfasisztáit

Magyarország szélsőjobboldali aktivistái régebben az utcákon gyülekeztek. Mára viszont bent ülnek a parlamentben, ahol pártjuk, a Jobbik a zsidók és a romák elleni gyűlöletet szítja.

Az eredeti cikk: http://www.tabletmag.com/jewish-news-and-politics/96716/meet-europes-new-fascists/

A fordítás:

Gyöngyösi Márton a magyar parlament képviselője, és egy fikarcnyit sem látszik neonácinak. Talán ez a legfélelmetesebb vele kapcsolatban.

1977-ben született, és kereskedelmi hivatalnok apja sokfelé dolgozott a világon, így Gyöngyösi fiatal kori éveit olyan helyeken töltötte, mint Egyiptom, Irak, Afganisztán, vagy India. A dublini Trinity College-ben szerzett közgazdasági és politikatudományi diplomát, majd közgazdasági szakértőként sikeres karriert futott be; olyan cégeknél dolgozott, mint a KPMG vagy az Ernst & Young. Ám 2006-ban abbahagyta a könyvelést, és belépett a „Jobbik Magyarországért Mozgalomba.” A 2003-ban alapított szélsőjobbos, nacionalista párt mára az egyik legerősebb politikai erővé nőtte ki magát az országban.

Annak ellenére, hogy Gyöngyösi a jól szabott öltönyöket részesíti előnyben a magyar neonáciknál megszokott bomberdzsekivel szemben, mégis van egy szerencsétlen szokása, mégpedig hogy pontosan úgy beszél, mint ők. A londoni Jewish Chronicle-nek februárban adott interjújában Gyöngyösi visszakérdezett, hogy a zsidóknak vajon „van-e joguk beszélni arról, ami a II. Világháborúban történt”, ha Izrael „náci rendszerére” gondolunk. A 400.000 magyar zsidó Auschwitzba deportálása pedig idegesíti: „nekem kellene bocsánatot kérni, amikor hetven évvel később még mindig minden nap minden órájában erre emlékeztetnek? Jussanak már túl ezen, az Isten szerelmére. Botrányosnak találom a kérdést,” mondta el az újságnak.

„Fantasztikus üzletté fejlődött, ahogy a számokkal zsonglőrködnek”, ami az elpusztított zsidókat illeti. A holokauszt túlélői, és leszármazottai, akik jóvátételt szeretnének az elrabolt tulajdonukért, ugyancsak az idegeire mennek. „Ez a pénzsóvárság Magyarországon játék a tűzzel”, mondta. Ezek a nyilatkozatok csak erősítik a Magyarországon élő mintegy százezer zsidó egyre növekvő kényelmetlen érzéseit.

Egy héttel a nagy port kavaró interjú után Gyöngyösi elmondta nekem, hogy a Jewish Chronicle-ben a kijelentéseit „manipuláltan” és a „kontextusból kiemelve” hozták le. Amikor szemben ültem vele a jeges Dunára néző budapesti irodájában, még nem láttam a Jobbik külügyi szóvivőjének ezt az oldalát. Akkor barátságos volt, és a dühnek, vagy a neheztelésnek szikrányi nyoma sem látszott rajta. De ez az előkelő megjelenés, a kiváló angol nyelvtudás a szavait – amelyeket az ember sokkal inkább egy félig írástudatlan szkinhed szájából tud elképzelni – még vérfagyasztóbbá teszik. Íme, Gyöngyösi Márton, a Magyarországon felszálló ágban levő 21. századi európai fasizmus jól szabott, intelligens arca.

Múlt kedden a Jobbik parlamenti képviselője, Baráth Zsolt öt perces beszédet tartott a parlamentben, megemlékezve egy vérvádról, amely 130 évvel ezelőtt történt. 1882-ben, néhány nappal a Páska ünnepe előtt egy fiatal lányt gyilkoltak meg egy kis magyar faluban, Tiszaeszláron, amiért a helyi zsidó közösséget vádolták. A tizenöt megvádolt zsidót végül felmentették a perben, de az áldozat, Solymosi Eszter az óta mártírfigurává vált a magyar jobboldal számára. Az emlékére néhány éve létrehozott emlékmű a Jobbik tagjai, és más szélsőjobbos aktivisták egyik zarándokhelye. „Láthatjuk, hogy nincs világos magyarázat, máig sem tudjuk, mi történt Eszterrel”, mondta Baráth. „Egy dolog viszont közös az ismert változatokban: a zsidóság és az ország vezetése súlyosan érintett volt az ügyben.”

És ez nem is az eddigi legdurvább kirohanás volt a Jobbik tagjaitól; ez a „megtiszteltetés” Morvai Krisztinát, a párt Európa Parlamenti képviselőjét illeti, aki 2009-ben egy internetes portálon a következőket írta: „Nagyon örvendenék, ha a magukat "büszke magyar zsidóknak" titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A magukfajták megszokták, hogy ha egyet szellentenek máris vigyázva áll és önökhöz igazodik minden magunkfajta. Szíveskedjenek tudomásul venni: ennek VÉGE!!!! Felemeltük a fejünket és nem tűrjük tovább a magukfajták terrorját. Visszavesszük a hazánkat!”

A Jobbik vezetői tagadják, hogy fasiszta mozgalmat vezetnének. „Nem vagyunk kommunisták, fasiszták, vagy nemzetiszocialisták,” mondta el Vona Gábor, a párt 33 éves vezetője több ezer Jobbik-szimpatizáns előtt tavaly télen. „Ám – és nagyon fontos, hogy ezt mindenki világosan értse – nem vagyunk demokraták sem.” (Szabadidejében Vona megalapította a Magyar Gárdát, egy paramilitáris szervezetet, amely tagjai Budapest utcáin masíroznak, és olyan fasiszta jelvényeket viselnek, amelyek elítélik a „cigánybűnözést”, és a szegregációt követelik. A Gárdát az ország alkotmánybírósága 2009-ben feloszlatta, de ettől függetlenül nem ritka eset, hogy Jobbik-tagok fasiszta jelvényeket öltenek magukra a nyilvánosság előtt.)

A párt itthon elutasítja a demokráciát, és ez a külföldi tekintélyelvű rendszerek iránti vonzódásukban is megmutatkozik. Gyöngyösi polcán főhelyen díszeleg egy testvérvárosi megállapodás a kelet-magyarországi kisváros, Tiszavasvári, és az iráni Ardabil között. Tavaly januárban, miután a Jobbik jelöltje megnyerte a polgármesteri tisztséget, Gyöngyösi és Vona Irán magyarországi nagykövetével együtt ellátogattak Tiszavasváriba. Azóta a Jobbik egyre növekvő érdeklődést mutat Irán felé. 2008-ban Vona elmondta, hogy a 2010-es magyarországi parlamenti választásokon az esetleges szabálysértések elkerülése végett az Iráni Forradalmi Gárdának kellene felügyelnie.

Az Iszlám Köztársaságnak, úgy tűnik, tetszik ez a furcsa szövetséges, amely „radikális, hazafias keresztény pártként” azonosítja magát. Ám a Jobbik rosszindulatú Európa-ellenes retorikáját, nyugat-ellenes szemléletét, és leplezetlen antiszemitizmusát tekintve nem tűnik nehéznek belátni, hogy miért ölelik keblükre őket a mollák.

A Jobbik keletre fordulása az úgynevezett „turanizmusban” egy kulturális filozófiai irányzatban gyökerezik, egy pán-török ideológiában, amely a magyarok állítólagos közép-ázsiai gyökereit hangsúlyozza. Szálasi Ferenc, a háborús Nyilaskeresztes párt vezetője támogatta erősen ennek a „turáni-magyar” fajnak a létezését. A turanizmus egyik alaptétele, hogy kiemeli a magyarok faji különbözőségét, amely Magyarországot olyan országgá nyilvánítja, ahol a zsidóknak és a romáknak nincs helye. Míg a kommunisták igyekeztek elfojtani a turanizmust, ugyanis az nem volt összeegyeztethető az ő univerzális testvériségről alkotott nézeteikkel, a magyar szélsőjobb, a Jobbikkal az élen újraélesztette ezt. Vona kijelentette, hogy „a turanizmus alapelvein nyugvó szövetség sokkal hatékonyabban szolgálná országunk érdekeit és szükségeit, mint az Euro-Atlanti Szövetség.”

Gyöngyösi elmondta nekem, hogy a Jobbik elutasítja a nyugati „neoliberális” rendszert, és az Európai Uniót egy „összeomló uniónak” nevezte. Az, hogy a párt elutasítja az „Euro-Atlanti külpolitikát,” mélyebben gyökerezik, mint az uniós bürokrácia nemzetek fölött álló rendszerétől való undor, az eurózóna válsága, vagy a poszt-keresztény Nyugat nyilvánvaló dekadenciája, sokkal inkább egy mély, atavisztikus alapja van.

A beszélgetésben Gyöngyösi idézte Samuel Huntingtont és Carl Jungot, miközben az magyarázta, hogy a magyaroknak „kettős identitásuk” van, keleti és nyugati is egyben, amely a 13. századi mongol inváziónak, és a 16. században kezdődött 150 éves ottomán török uralomnak köszönhető. Ezek nem csak a történelmi kíváncsiság kérdései, hanem „nagyon és élő kultúraként” jelen vannak a magyar nyelvben, néptáncban és mitológiában. Még genetikailag is kimutathatók. Gyöngyösi elmondta nekem, hogy három csoport van, amelyre az európaiakat faj szerint osztani lehet: „a latin, a szláv és a germán. Mi egyikbe sem tartozunk. Ha ránéz a magyarok arcára, látja, hogy mennyire különböznek a latin, szláv vagy germán csoportoktól.” Ha e kijelentés alapján próbáljuk meghatározni, hogy mi határoz meg egy igazi magyart, elég nehezen képzelhető el, hogy hol férnek el emellett a zsidók és a romák.

Ebben a hónapban lesz 2 éve, hogy a Jobbik előkerült, amikor a népszerűtlen szocialista kormányt a konzervatív Fidesz követte a hatalmon, eddig példátlan, kétharmados többséggel a parlamentben. Európát megdöbbentette a Jobbik 17 százalékos szavazataránya, az ország harmadik legnagyobb pártja lett. A Fidesz és a Jobbik viszonya komplex – Jobbik még nem része a hatalmon levő koalíciónak. A Fidesz vezetői veszélyes játékot űznek azzal, hogy megpróbálják elnyerni az ő választópolgáraik tetszését, anélkül, hogy túl messzire mennének.

Az Orbán-kormány egy gyors és alapos változást tűzött ki, hatalomra kerülésük óta hozott 350 törvénnyel. Orbán kritikusai azt állítják, hogy az ország demokráciájának felszámolásához kezdett hozzá a közszolgálati szervek átalakításával azáltal, hogy a párthoz hűségesek emberekkel töltötte fel azokat, továbbá a médiatörvény létrehozásával, mely a sajtószabadságot fenyegeti, a fékek és ellensúlyok lerontásával, az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálásával, és új alkotmány bevezetésével, úgy, hogy nem is egyeztetett nagyon az ellenzékkel, ahogy az ország egészével sem. Egyebek mellett az új alkotmány hirdeti, hogy Magyarország keresztény nemzet, az élet a fogantatással kezdődik és a házasság férfi és nő között köttetik.

Amíg a Jobbik emelkedése azt tükrözi, hogy a választók milyen nagymértékben nyitottak a jobboldal felé, addig a Fidesz nem is illik bele a hagyományos bal-jobb paradigmába. A Jobbik támogatása egyben az ország politikai intézményrendszere elleni tiltakozás is. „Ha csak az antiszemitizmus és a romaellenesség kérdése állna üzenetük középpontjában, marginális kérdés volna” – mondja Takács Gábor a Nézőpont elemző intézet agytrösztje. „Ám, ami igazán vonzóvá teszi őket, az a radikalizmus. S ez az, ami megragadja a fiatalokat főleg azokat, akik szerint „a politikusok mind hazugok, korruptak, nem értem a nyelvüket és állandóan kertelnek ahelyett, hogy a problémákat kezelnék”. Ám ellentétben a Nyugat-Európai országokkal, ahol a jobboldal a bevándorlók ellen harcol, Magyarországon elhanyagolható a bevándorlók száma. De mi a helyzet a romákkal és a zsidókkal?

A Jobbik a magyar üzleti élet és a magyar ingatlanok „Izraeli megszállásával” riogat, vérfagyasztóan uszít a romák ellen, szlogenje pedig a „Magyarország a magyaroké”. Mindezzel rendkívül mélyen gyökerező magyar politikai hagyományokat követ. Az egyik legmegrázóbb élményem első magyarországi látogatásom alatt a „nagy-magyarországos” autómatricák és levelezőlapok elterjedtsége volt, mely az ország Osztrák-Magyar Monarchia ideje alatti kiterjedését ábrázolja, mielőtt az I. világháború vesztes oldalán harcoltak volna. A terület kétharmadának elvesztése és az állampolgárok egyharmadának az utódállamok területén való szétszóródása mély pszichológiai sebet ejtett a magyar jobboldalon. A Jobbik propagandacélokra használja a Nagy-magyarország térképet – egy fametszet állandóan megtalálható Gyöngyösi dohányzóasztalán –, a párt kampányígéretei között pedig szerepelt a trianoni határok felülbírálata néhány nemzedéken belül illetve a lehető leghamarabb.

Csakhogy a Jobbik támogatottság nem tulajdonítható kizárólag vagy döntően az ideológiájuknak. Legtöbb szavazójuk a „romakérdés” miatt támogatja őket, azaz hogy kormány sehogyan sem tudja a „cigányokat” a magyar társadalomba integrálni (ahogyan bizalmasan, de nem pejoratíve nevezik őket). A kulturális letargia és politikai korrektség megakadályozta az országot abban, hogy megragadják a probléma lényegét, ami miatt sok szavazó kiábrándult, különös tekintettel a vidéki lakosságra, akik romák szomszédságában élnek, és egy radikális pártra szavaznának, amely egyszerű megoldást kínál: „Gettóba velük!” Mesterházy Attila, a szocialista párt vezetője részben jogosnak tartja, hogy őket hibáztatják a Jobbik felemelkedéséért. „Úgy gondolom, hogy [a szocialista párt] nem a [Jobbik] létrejöttéért felelős, hanem azért, hogy társadalmi támogatottságot tudtak szerezni, mert a kormány nem fordított különösebb figyelmet a legszegényebb, kiábrándult emberekre” – mondja. Sok Jobbik-szavazó, különösen a keleti országrész vidéki lakossága, ideológiáját tekintve nem jobboldali, de frusztrált, alsó-középosztálybeli, akik elfordultak a szocialistáktól.

„Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy egy újfasiszta párt a szavazatok 20%-át kapja, lehülyéztem volna” – állítja Kaltenbach Jenő, az ország első kisebbségi ombudsmanja. De tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság nem mutatja a kilábalás jeleit, Orbán Miniszterelnök pedig a Jobbik EU-ellenes retorikáját visszhangozza – bár határozottan ellenállt a rasszizmusnak és antiszemitizmusnak –, a párt valószínűleg jelen lesz a magyar politikában a belátható jövőben.

***

„Van egy vicc Magyarországon arról, amikor egy ember az antiszemitizmust tanulmányozza” – mesélte nekem Eörsi Mátyás, aki korábban parlamenti képviselő volt az azóta elhalt liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben. „Elmegy Erdélybe, egy kis faluba, és megkérdez egy öregembert: Elnézést Uram, szeretném megkérdezni, hogy van-e antiszemitizmus az önök falujában. Mire az így felel: Egyáltalán nincs, uram. De nagy igény van rá.”

Ez a mese a magyar politikai valóságról szól, azaz hogy az antiszemitizmust jellemzően ravasz ideológusok és rossz politikai és gazdasági környezet teszik igazán veszélyessé. Bár a zsidók, csakúgy, mint bármely más hitet vallók, korlátozva voltak vallásuk gyakorlásában a kommunista érában, de az antiszemitizmus ma általános, virulens fajtája titokban maradt. „Manapság egyre többen merik nyíltan kimondani antiszemita érzéseiket” – állítja Csősz László, a Budapesti Holocaust Emlékközpont történésze. „Szóval szerintem nem nőtt jelentősen az antiszemiták száma. Csak hangosabbak és nyíltabbak lettek.”

A nacionalista jobboldallal szemben a legerősebb ellenhatás nem a romák vagy a zsidók részéről jelentkezik, hanem egy váratlan forrásból. A legtöbb magyar ember a televízióból tájékozódik a hírekről, de mivel az állami média most szoros álalmi kézben van, ezért egyetlen olyan csatorna maradt, amely megbízható és kormányt kritizáló híreket sugároz. Nappal és kora este a csatorna hírműsorai gyakran beszámolnak a Magyarország által választott utat érintő nemzetközi kritikákkal, és a beszélgető műsorok teret engednek a Fidesz kritikusai számára. Majd este 10 óra után Pat Robertson 700 Klubja következik.

Ez a csatorna az ATV, amely egy olyan magyar befektetői csoport tagjainak a tulajdonában áll, akik többségében a pünkösdi-karizmatikus irányzathoz tartozó Hit Gyülekezetének a tagjai. Ennek a körülbelül 50 ezer tagot számláló egyháznak a vezetője Németh Sándor, aki egykori katolikus teológusként ma a magyarországi szélsőjobb egyik leghangosabb és legszenvedélyesebb ellenfele. Bár társadalmi kérdésekben konzervatív nyáj élén áll, Németh és a mini médiabirodalmához tartozó újságírók kategorikusan szemben állnak ezzel a fajta nacionalizmussal, amely – különösen Európában – , hangsúlyozott vallási díszítményekkel rendelkezik.

„Már a kilencvenes évek elejétől a magyar jobboldal mindig is a tradicionális nacionalizmust képviselte, ez olyan dolog, amivel nem tudunk azonosulni, mert úgy véljük, hogy az egész ideológia méreggel van átitatva.” – mondta nekem Németh. – Láthatjuk a második világháború előtti ideológiák és mozgalmak iránti nosztalgiát és vonzalmat, amelyek mind megjelennek a politikai jobboldalon. És láttuk azt is, hogy több jobboldali csoporttól nem áll távol az antiszemitizmus. Nem határolódnak el ettől, és nem zárták le ezt az időszakot.”

Az ATV mellett a gyülekezet kiadja a Hetek című hetilapot is, amely gyakran leplezi le a Jobbik gyenge pontjait és veszélyességét. Néhány nappal azt megelőzően, hogy interjút készítettem volna Gyöngyösivel, a Hetek megjelentetett egy cikket, amelyben név nélkül nyilatkozó jobbikos források azzal vádolták meg Gyöngyösit, hogy a magyar belügyi szervek ügynöke volt. Amikor megkérdeztem Gyöngyösit erről az állításról, azt felelte, hogy a Hetek lefizetett embereket, hogy ilyen vádakat fogalmazzanak meg. („Nem használunk ilyen módszereket” – mondta Morvay Péter, a Hetek és az ATV szerkesztője.) Morvay elmondta, hogy a csatorna a Fidesz-kormány hatalomra jutása óta megduplázta a nézettségét, és rendszeresen eléri a napi egymilliós nézettséget – ami nagy szám egy tízmillió lakosú országban. A csatorna műsorainak alig 5 százaléka kifejezetten keresztény-irányzatú –teszi hozzá – és a munkatársainak kevesebb, mint a fele tagja a gyülekezetnek.

Németh kötelezettségének érzi, hogy részt vegyen a politikai közéletben, mert a magyarországi antiszemita retorika túlságosan nagy része olyan előítéletekből származik, amelyeket keresztény egyházak szítanak. „Vannak olyan nacionalisták Magyarországon, akik keresztény alapon igyekeznek állni, de amikor ’kereszténységet’ mondok, akkor azt kulturális és politikai értelemben teszem, nem az eredeti szellemi értelemben. Ezek közül az emberek közül a legtöbb nem keresztény, hanem pszeudo-keresztény.” – mondta. A gyülekezet szélsőségesek elleni kampánya túllép a tényfeltáró újságíráson és éles szerkesztőségi kommentárokon. Tagjaik a kilencvenes években beszivárogtak a szkinhed mozgalomba és a magyarországi holokauszt 50. évfordulója alkalmából országjáró rendezvényt szerveztek. Ma „Jobbik-figyelő hálózatot” működtetnek országszerte, miközben zsidó temetők helyreállításában segédkeznek és „Mindnyájan együtt Jeruzsálemért” néven kampányt készítenek elő, hogy hangsúlyozzák a Jeruzsálem és a zsidó nép közötti kapcsolatot. A gyülekezet médiaszervei feltétel nélkül Izrael-pártiak. Németh azt állítja, hogy a gyülekezet és annak médiumai révén olyan embereket akar népszerűsíteni, „mint Herzl Tivadar, aki Magyarországon született, és Izrael államának alapítója volt, miközben sok magyar ember számára nem ismert a Magyarországgal való kapcsolata.”

A Hit Gyülekezetét a magyar zsidó közösség és egyes – más kérdésekben az evangéliumi keresztényekkel szemben szkeptikus – liberális személyiség is méltatja. Karl Pfeifer osztrák újságíró, aki három évtized óta gyakran tudósít Magyarországról, felidézte azt, hogy amikor a nyolcvanas évek elején először találkozott Németh-tel, a pásztor megígérte neki, hogy mozgalmat hoz létre a magyar antiszemitizmussal szemben. „Amikor ezt hallottam tőle, egy jiddis szóval válaszoltam: ’davaj’, ami azt jelenti, hogy ’ez jó lesz’ – mondja a Holokauszt-túlélő Pfeifer.

„Izrael és a zsidó nép igazi barátai” – mondja Feldmajer Péter, a magyarországi zsidó közösség vezetője. A gyülekezet korábban a ma már megszűnt liberális párttal, a Szabad Demokraták Szövetségével is együttműködött. De Eörsi Mátyás volt képviselő szerint, „amikor kiálltunk a homoszexualitás, az eutanázia és az abortusz mellett, kezdtek már nem szeretni bennünket.” A gyülekezet ma annak ellenére, hogy társadalmi szempontból konzervatív nézeteket vall, nem sodródott át a politikai jobboldalra, és az országban működő jelentős szervezetek nagy többségétől eltérően, független a Fidesztől is.

Magyarország nem alakul át fasiszta diktatúrává, amint azt az európai média egy része sugallja. A szélsőjobboldal felemelkedése – kissé ironikus módon – egybeesik a zsidó élet felpezsdülésével. Az ellenzéki média az új hatósági testület ellenére élesen kritikus maradt a kormánnyal szemben, amint azt az ATV és a Hetek népszerűsége is bizonyítja. Gyakoriak a nyilvános tüntetések, amelyek akadálytalanul zajlanak. De miközben Magyarország a kommunizmus utáni időszak legnehezebb gazdasági válságával néz szembe, a dolgok valószínűleg romlani fognak, mielőtt jobbra fordulnának. Amint Gyöngyösi mondta: „A rendkívüli idők rendkívüli helyzeteket eredményeznek”.

James Kirchick

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.