Koncentrációs táborok a vörös-barna diktatúrák előtt

1897: Spanyol-amerikai háború

„Reconcentración" táborok néven a spanyol gyarmatosítók 300 ezer kubai bennszülöttet zártak táborokba, elszigetelve őket a külvilágtól.

1899-1902: A búr háború

A brit hadsereg a második búr háború során Dél-Afrikában a spanyol példára hivatkozva „concentration camp" néven 34 szögesdróttal körülzárt területen helyezett el 120 ezer nem fegyverképes búr lakost (nőket, gyermekeket, időseket). Egy-két év alatt 20 ezren haltak meg a fogvatartás körülményei miatt. A hadsereg „újításának"

A brit parlament rövidesen véget vetett, miután egy szemtanú, Emily Hobhouse baloldali női aktivista részletes jelentést adott a látottakról. Brit és külföldi egyházszervezetek is csatlakoztak a tiltakozási mozgalmakhoz. Hobhouse-nak egy halálra éhezett kislányról, Lizzie van Zylről készült fényképe bejárta az akkori médiavilágot.

1904: Namíbia

Lothar von Trotha német tábornok az angol példán felbuzdulva elhatározta, hogy kiirtja a gyarmatosításnak ellenálló fekete herero törzset.

A német hadsereg a törzs összes tagját (vélhetően 85 ezer embert) a Kalahári sivatagba száműzte. Itt történt meg először az is, hogy élő embereket orvosi kísérletek céljára használtak, valamint az első tömeges sterilizációs programot is itt találták fel. A német közvélemény felháborodására Bernhard von Bülow porosz miniszterelnök visszahívta von Trotha tábornokot. 1911-ben azonban már csak 15 ezer herero maradt Namíbiában. (2009-ben a herero törzs képviselői hivatalos kárterítési igényt nyújtották be a német kormánynak.) Von Trotha tábornok népirtási politikáját a darwini elmélet gyakorlatba ültetésével indokolta. Az emberi kísérleteken dolgozó orvos, Eugen Fischer később egyetemi orvosi tanár lett Németországban, és a náci mozgalom egyik fontos ideológusává vált: ő lett az eugenetika atyja. Hitler közvetlenül a Mein Kampf megírása előtt olvasta el a doktor beszámolóit afrikai tapasztalatairól.

1915-1917: Örmény népirtás

Az új török forradalmi kormány egyik első lépése az örmény kisebbség megsemmisítése volt. Ezzel akarták megakadályozni, hogy az örmények a nemzetek önrendelkezése alapján saját államot alapíthassanak, miután véget ér a háború. Az akkori lakosság kétharmada belepusztult a deportálásokba. A mezopotámiai sivatagba telepítették ki őket, ahol gyűjtőtáborokat hoztak létre, és a pusztában kiéheztették őket. Az országot bejáró német diplomaták először feljegyzéseikben  használták a „Konzentrationslager" kifejezést, valamint felhívták a figyelmet a vasút fontos szerepére a deportálások megszervezésében. Az örmény népirtás áldozatainak számát 600 ezer és 1,5 millió közöttire becsülik. Törökország a mai napig tagadja a genocídiumot.

1914-1918: Az első világháború

Az első világháborúban több mint 2 millió hadifogoly került internálótáborokba, valamint több száz­ezer civil lakos is, főleg Németországban.

A francia hivatalos közlöny először használja a „camp de concentration" kifejezést, amellyel azokat a táborokat jelölték meg, ahol a civil lakosságból össze­gyűjtik a „rendet" zavaró egyéneket (gyanús elzász-lotaringiai menekülteket, külföldieket, cigányokat, prostituáltakat, pacifistákat...). Az egyik történész szerint a táborok nem voltak megsem­misítő táborok, de a szögesdróttal kerített területeken belül megszűnt mindenfajta emberi jog.