A gy�l�let kultusza

A francia forradalom jelszava: „Szabads�g, egyenl�s�g, testv�ris�g – vagy hal�l” a t�rsadalmi rend radik�lis meg�j�t�s�t hirdette meg. Az 1789-et k�vet� �vekben azonban egyre ink�bb a mott� m�sodik fel�re terel�d�tt a hangs�ly. Az 1789. augusztus 26-�n elfogadott Emberi �s polg�ri jogok egyetemes nyilatkozat�ban m�g az �llt: „Senkit sem szabad meggy�z�d�sei miatt zaklatni, legyenek ezek ak�r vall�siak, felt�ve, hogy ezek megnyilv�nul�sa nem zavarja a t�rv�nyes rendet.” Mint kider�lt, a forradalom radik�lis k�pvisel�i sz�m�ra a saj�tjukon k�v�l minden meggy�z�d�s a t�rv�nyes rend megzavar�s�nak sz�m�tott, aminek a m�lt� b�ntet�se csak egy lehetett: a hal�l.

A v�lem�ny �s meggy�z�d�s szabads�g�nak nemes eszm�je m�r kezdett�l fogva jobb�ra csak pap�ron maradt. K�l�n�sen nem vonatkozott mindazokra, akiket a forradalom vezet�i a r�gi rend legf�bb t�maszainak tekintettek: a tr�n �s az olt�r k�pvisel�ire, vagyis a monarchist�kra (bele�rtve a kir�lyi csal�dot) �s a Johann Gottfried Herder n�met filoz�fus nyom�n „r�gi romhoz” hasonl�tott kereszt�ny egyh�zak papjaira �s h�veire. A romhalmaz k�pe nem volt alaptalan: az ellenreform�ci� nyom�n a katolikus egyh�z elutas�totta a meg�jul�st, �s az er�szakkal helyre�ll�tott �llamegyh�zi rendszer a felvil�gosod�s k�zenfekv� c�lpontj�v� v�lt. Az int�zm�nyes�lt egyh�z kritik�ja azonban a n�met �s francia deista filoz�fusokn�l hamarosan az �sszes t�teles vall�s elutas�t�s�hoz vezetett. A „tiszta �sz vall�sa” el�tt bez�rult a transzcendencia kapuja. Ha pedig nincs isteni kijelent�s, akkor megk�rd�jelezhet� a Szent�r�s tekint�lye is, amint azt a 19. sz�zadi bibliakritikusok m�r alapelvk�nt vallott�k.
A forradalom sor�n a v�logat�s n�lk�li kegyetlens�gek m�r a Bastille h�res ostroma sor�n megjelentek. A v�rengz� t�megb�l n�h�nyan a lev�gott emberi fejeket rudakra �s p�zn�kra t�zt�k, �s �gy vonultak v�gig a v�roson. Az �ld�kl�s egyre gyorsul� �temben tov�bb folytat�dott, a Mars-mezei v�rengz�st�l a kir�lyi palota, a Tuileri�k ostrom�n kereszt�l a nagy jakobinus terrorig.
A lev�gott �s k�zszeml�re tett fejek l�tv�nya v�gigk�s�rte a forradalmat, k�l�n�sen, miut�n megsz�letett a Joseph-Ignace Guillotin francia orvosr�l elnevezett kiv�gz�eszk�z, a guillotine. B�r maga a h�rhedt eszk�z megalkot�sa nem a tud�s orvos �rdeme volt, � javasolta a forradalom kit�r�se ut�n n�h�ny h�nappal a francia nemzetgy�l�snek, hogy a hal�lra �t�lt embereket az addigi m�dszerekhez k�pest kev�sb� f�jdalmas eszk�zzel, nyaktil�val v�gezz�k ki. A javaslat az indokl�sa szerint a megk�l�nb�ztet�s ellen ir�nyult, vagyis az arisztokrat�kat megillet� „k�m�letes kiv�gz�s” mindenkire val� kiterjeszt�s�re. A modern gyilkol�g�pet 1792-ben haszn�lt�k el�sz�r kiv�gz�sre, majd viharos gyorsas�ggal elterjedt: a terror cs�cspontj�n szerte Franciaorsz�gban t�bb ezer m�k�d�tt a n�p �ltal csak „nemzeti borotv�nak” cs�folt eszk�zb�l. Egy korabeli katolikus szerz� a nyilv�nos �nneps�gk�nt megrendezett kiv�gz�seket „a forradalom Molochj�nak val� �ldozatokk�nt” jellemezte.
Sorozatunk el�z� r�sz�ben m�r utaltunk a „szeptemberi gyilkoss�gok” n�ven elh�res�lt 1792-es vid�ki, t�bbek k�z�tt Lyonban �s Nantes-ban elk�vetett m�sz�rl�sokra. A nemzet�r�k P�rizsban is legal�bb n�gyezer embert meg�ltek. Egy f�ggetlen szemtan�, az angol George Monro ezt �rta Lord Grenville brit k�l�gyminiszternek: „Egy csoport, nem tudni kinek a felbujt�s�ra, kijelentette, hogy nem hagyja el P�rizst, am�g a b�rt�n�k tele vannak �rul�kkal … akik kiszabad�thatj�k a kir�lyt, �s ellenforradalmat hajthatnak v�gre. Ennek megel�z�s�re … sans-culotte-ok [radik�lis p�rizsi felkel�k – l�sd a fenti k�p�nk�n] t�mege vonult a Vaugirand utcai karmelit�k templom�hoz, a p�rt felb�relt gyilkosaival k�s�rve. Itt a vad t�meg ujjong�sa k�zepette lem�sz�roltak t�bb refrakt�rius [a forradalommal szembefordul�] papot, a Saint-Sulpice valamennyi vik�rius�t, a szemin�riumok igazgat�it �s a Sorbonne doktorait az arles-i �rsekkel s m�sokkal egy�tt…”

„Pokoli hadoszlopok”

Az egyh�zat ekkorra m�r megfosztott�k minden hatalm�t�l �s f�ggetlens�g�t�l. Sok pap beh�dolt az �j rendnek. A nemzeti konvent 749 �jonnan v�lasztott k�pvisel�j�b�l 48 hajdani pap volt, k�zt�k 17-en p�sp�k�k. A t�meges kiv�gz�sek ellen�re azonban a francia lakoss�g t�bbs�ge, f�leg vid�ken, nem tagadta meg vall�s�t.
A legnagyobb ellen�ll�s a forradalommal szemben Nyugat-Franciaorsz�gban, Vend�e-ben jelentkezett. 1793-ban parasztl�zad�s t�rt ki, amelyr�l a nemzeti konvent �gy hat�rozott, hogy minden r�sztvev�j�t hal�lb�ntet�ssel kell s�jtani. A felkel�st egy�ves polg�rh�bor� sor�n levert�k. A megtorl�s p�ld�tlan volt: a forradalmi hadsereg t�bornoka, Turreau vezet�s�vel hat hadoszlop indult meg, amelyek az egykori l�zad�k falvaiban m�dszeres t�megm�sz�rl�sokat kezdtek. Ezek a „pokoli hadoszlopok” n�ven elh�res�lt osztagok t�bb t�zezer f�rfit, asszonyt �s gyermeket �ltek meg. A vend�e-beli m�sz�rl�sokat sok t�rt�n�sz az els� modern �rtelemben vett genoc�diumk�nt tartja sz�mon.
A forradalmi k�l�n�tm�nyek m�sz�rl�sa sem volt el�g, �s a helyi direkt�riumok folytatt�k a megtorl�st. A Chamb�ry k�rzet direkt�riuma p�ld�ul nyilv�nos felh�v�sban �gy keresett h�h�rt: „Egyenl�s�g, szabads�g! Itt az id�, polg�rt�rsak, hogy a K�zt�rsas�g ellens�gei, a refrakt�rius papok, kiv�lts�gos nemesek �s m�s gazemberek a nemzeti k�s alatt pusztuljanak… A guillotine m�g mindig pihen e megye ter�let�n, mert hi�nyzik k�t kar, hogy m�k�d�sbe hozza, vagyis az �t�letek v�grehajt�ja… Aki el akarja foglalni ezt az �ll�st, iratkozz�k fel a Chamb�ry k�rzet direkt�rium�n�l.”
Az egyik legh�rhedtebb forradalmi vezet�, Jean-Baptiste Bo a l�zad� katolikus tartom�ny lakoss�g�nak teljes kiirt�s�t javasolta a diktat�ra orwelli nevet visel� cs�csszerv�nek, a K�zj�l�ti Bizotts�gnak. „Nincs egyetlen gyermek, asszony vagy �reg sem, aki ne a bandit�kat seg�ten�. Ha nem �lnek meg mindenkit… aligha �rj�k meg e h�bor� v�g�t” – �rta a konvent biztos, akinek a forradalmi terrorr�l vallott n�zeteit a 20. sz�zadban t�bb totalit�rius vezet� �tvette.

Ne �ll�ts�k meg a h�h�rokat!

Jean-Paul Marat, „a n�pbar�t”, realista korabeli portr�n, �s a hal�l�r�l k�sz�lt idealiz�lt k�pen.

A forradalom kegyetlens�g�ben nagy felel�ss�g�k volt azoknak, akik sz�noklataikkal �s �r�saikkal felsz�tott�k a t�megek gy�l�let�t �s v�rszomj�t. A diktat�ra egyik legh�rhedtebb v�delmez�je egy sv�jci sz�rmaz�s�, �njel�lt orvosb�l forradalm�r �js�g�r�nak �llt f�rfi, Jean-Paul Marat volt.
Marat apja szic�liai protest�ns menek�lt, anyja francia hugenotta volt. A kilencgyermekes csal�d szeg�ny k�r�lm�nyek k�z�tt �lt. A fiatal Jean-Paul tizenhat �ves kor�ban otthagyta a sz�lei otthon�t, �s nekiindult, hogy h�rnevet szerezzen mag�nak. P�rizsba k�lt�z�tt, ahol orvosi tanulm�nyokat folytatott, majd Londonba utazott. Angli�ban m�r neves francia orvosk�nt igyekezett gazdag t�mogat�kat keresni. V�g�l egy Londonban �l� sv�jci fest�n� karolta fel. Marat beker�lt a m�v�szeti k�r�kbe, �s ekkor kezdett – eleinte filoz�fiai, majd orvosi t�m�j� – �r�sokat megjelentetni.
�letm�dja csapong� volt, ami nagyban hozz�j�rult k�s�bbi betegs�geihez. Azzal k�rkedett egyik level�ben, hogy h�rom h�napon kereszt�l feketek�v�n �lt, mialatt els�, A Rabszolgas�g l�ncai c�m� politikai m�v�t �rta. �ll�t�lag ek�zben naponta csak k�t �r�t aludt, majd amikor befejezte a k�nyv�t, tizenh�rom napot aludt egyfolyt�ban.
Victor Hugo, 1793 c�m� reg�ny�ben �gy �rt Marat-r�l: „ A ’t�rpe’ egy s�rga arc� kis ember volt, aki ha �lt, szinte torznak l�tszott; fej�t h�travetette; szeme v�ral�fut�sos volt, beteges foltok mutatkoztak az arc�n. Zs�ros, lapos haj�t egy zsebkend�vel k�t�tte le; homloka alig l�tszott, arc�n nagy �s f�lelmes sz�ja uralkodott. Hossz� nadr�got viselt, papucsot, mell�nyt, mely valamikor feh�r szat�n lehetett, �s e mell�ny f�l� egy �vf�l�t tekert, melyben egy helyen kem�ny, egyenes kit�remked�s egy odadugott t�rt sejtetett.”
Marat h�t �vvel a forradalom el�tt teljes idegi kimer�lts�gt�l �gynak esett. Kort�rsai szerint nagyon megviselte, hogy a Francia Akad�mia t�bbsz�r is visszautas�totta felv�teli k�relmeit. Marat szerette volna el�rni azt, hogy hi�nyos v�gzetts�ge ellen�re az �n�ll� orvosi kutat�sai alapj�n vegy�k fel az akad�mia tagjai k�z�. Az elutas�t�s nem kis r�szben a modern k�mia megalapoz�ja, Antoine Lavoisier nev�hez k�thet�, aki akkoriban az akad�mia eln�ke volt. Marat �letre sz�l�an meggy�l�lte Lavoisier-t, �s a forradalom alatti hatalm�t felhaszn�lta arra, hogy v�gleges bossz�t �lljon b�r�l�j�n. A tud�st Marat utas�t�s�ra „zsarol�s” v�dj�val letart�ztatt�k, �s guillotine al� k�ldt�k. Laviosier mellett bar�tja, Joseph Louis Lagrange olasz csillag�sz �s matematikus �gy �llt ki: „Egy fejet lev�gni csak m�sodpercek k�rd�se, de �vsz�zadok sem k�pesek Lavoisier-hez hasonl� embert adni.” Az �t�letet hoz� b�r�t azonban ez nem hatotta meg: „A k�zt�rsas�gnak sem tud�sokra, sem k�mikusokra nincs sz�ks�ge. Az igazs�gszolg�ltat�st nem szabad meg�ll�tani” – mondta Jean-Baptiste Coffinhal b�r�.
Marat a forradalom �v�ben v�gleg az �js�g�r�s fel� fordult. L�trehozta saj�t �js�gj�t, ami a L’ Ami du peuple (A N�p Bar�tja) c�met viselte, amelynek legt�bb cikk�t saj�t maga �rta. Term�szetesen Marat saj�t mag�t tekintette a „n�p igazi bar�tj�nak”. Ebb�l k�vetkez�en mindenkit, akit gy�l�lt �s aki nem �rtett egyet vele (�s ilyenek b�ven voltak), a „n�p ellens�g�nek” b�lyegzett. A v�res toll� �js�g�r� cikkei eleinte m�g olyan ellen�ll�sba �tk�ztek, hogy illegalit�sba kellett vonulnia. H�napokon kereszt�l P�rizs f�ld alatti szennyv�zcsatorn�iban h�zta meg mag�t, ami miatt s�lyos b�rbetegs�g t�madta meg.
Marat azonban tov�bb usz�tott. 1790-ben r�piratot tett k�zz�, amiben �gy ostorozta az �ltala konzervat�vnak tartott forradalmi vezet�ket: „�t vagy hatsz�z lev�gott fej garant�lta volna a szabads�gotokat �s boldogs�gotokat, de a hamis humanizmus lefogta a kezeteket. Ha most nem s�jtotok le az ellens�gre … akkor �k fogj�k k�m�let n�lk�l elv�gni a torkaitokat, �s feldarabolni az asszonyaitokat.”
A forradalom m�sodik szakasz�ban, 1792-t�l kezdve egyre ink�bb Marat kedve szerint kezdtek alakulni az esem�nyek. A nyaktil�hoz vezet� els� l�p�st jelentette az, ha valakinek a neve megjelent Marat �js�gj�ban „a n�p ellens�gei” k�z�tt. A lap c�m�t is megv�ltoztatta, ett�l kezdve a Le Journal de la R�publique francaise (A Francia K�zt�rsas�g �js�gja) c�mmel jelent meg, m�g radik�lisabb tartalommal.
Marat ekkor m�r a forradalom legnagyobb hatalm� vezet�j�nek sz�m�tott, Danton �s Robespierre mellett. A diktat�ra v�delm�ben �gy sz�nokolt a nemzeti konventben: „a dikt�tor vagy tribun hat�sk�re arra korl�toz�djon, hogy hal�lb�ntet�st m�r az �sszeesk�v�k vezet�ire… Ezt az eg�szs�ges megold�st kellett volna alkalmazni r�gt�n a Bastille bev�tele ut�n”.
Marat szerint kor�bban el�g lett volna n�h�ny sz�z fej lev�g�sa, „most azonban �t- vagy hatezer fejre is sz�ks�g lehet, de ha h�sz�ezret kell lev�gni, akkor sem szabad id�t engedni a t�tov�z�s sz�m�ra” – �rta egyik vez�rcikk�ben. M�shol �gy ostorozta a puh�nak tartott k�zv�lem�nyt: „Nem, a szabads�g nem nek�nk val�, t�l k�z�mb�sek vagyunk, t�l gy�v�k �s t�l korruptak ehhez…”
Sors�t a gy�l�lk�d� �js�g�r� sem ker�lhette el. B�rbetegs�ge miatt m�r nem tudott emberek k�z� menni, napjainak nagy r�sz�t egy term�lv�zzel teli k�dban t�lt�tte. Itt �rta tov�bb usz�t� hangv�tel� cikkeit. Egyszer feljelent�levelet kapott egy vid�ki forradalm�rn�t�l, aki azt �g�rte neki, hogy szem�lyesen �tadja neki egy girondi �sszeesk�v�s vezet�inek a nev�t. Marat-ban a lesz�mol�s v�gya er�sebb volt az �vatoss�g�n�l, �s feles�ge tiltakoz�sa ellen�re fogadta az asszonyt. Charlotte Corday azonban az�rt j�tt, hogy meg�lje Marat-t, akit – mik�zben a k�dban �lve a kiv�gzend� �sszeesk�v�k neveit m�solta – egy konyhak�ssel sz�ven sz�rt. Amikor elfogt�k, a n� ezt mondta: „Nem b�nok meg semmit. Meg�ltem egyet, hogy megmentsek sz�zezeret.”
Marat-t hal�la ut�n a forradalom f�lhivatalos szentjek�nt tisztelt�k. Maradv�nyait a Pantheonba sz�ll�tott�k. B�cs�ztat�j�t a h�rhedt, arisztokrat�b�l forradalm�rr� lett filoz�fus, Sade m�rki mondta el. A szadizmus n�vad�j�v� v�lt Sade blaszf�mikus m�don J�zushoz hasonl�totta a v�reskez� �js�g�r�t: „J�zushoz hasonl�an Marat buzg�n szerette az embereket, �s csak �ket. Mint J�zus, Marat is gy�l�lte a kir�lyokat, nemeseket, papokat, �s J�zushoz hasonl�an soha nem sz�nt meg harcolni a n�p ilyen gy�tr�ivel szemben.” (A forradalom azt�n Sade m�rkin is t�ll�pett. A Szodoma 120 napja, avagy a libertinizmus iskol�ja c�m� h�rhedt k�nyv szerz�j�t a k�s�bbi „nagy terror” idej�n elmegy�gyint�zetbe z�rt�k, �s ott is halt meg 1814-ben.)
Marat hal�l�t t�bb festm�ny �s rajz is meg�r�k�tette. K�z�l�k a legh�resebb a jakobinus Louis David idealiz�lt festm�nye. A m�v�sz a holttestr�l elt�ntette a b�rbetegs�g minden nyom�t, �s a meggyilkolt �js�g�r�t a Megfesz�tetthez hasonl� testtart�sban �br�zolta, ezzel is er�s�tve a forradalmi messi�s m�tosz�t. Marat kultusz�t a 20. sz�zadban a Szovjetuni�ban �polt�k a legbuzg�bban, ahol v�rosokat is elneveztek a forradalom �js�g�r�j�r�l.

A forradalom istene

A Mars-mez� l�tk�pe ma az Eiffel-toronyb�l.

A t�rt�nelemben el�sz�r a francia forradalom volt az, amely meghirdette a vall�s hivatalos elutas�t�s�t �s az ateista �llam megalap�t�s�t. A vall�sellenes kamp�ny szint�n egy radik�lis �js�g�r�, Jacques Hebert nev�hez f�z�dik, aki st�lszer�en egy kiugrott ap�c�t vett feles�g�l. � volt az, aki javasolta a forradalmi napt�r bevezet�s�t, amely t�znapos „hetekb�l”, dek�dokb�l �llt. A v�ltoztat�s c�lja az volt, hogy az emberek ne tudj�k k�vetni a vas�rnapokat (�s a sabbatot sem), �gy egyhamar elfeledkezzenek arr�l, mikor is j�rtak kor�bban templomba. Az „id�k megv�ltoztat�sa” nem �llt meg a hetek elt�rl�s�n�l. Az id�sz�m�t�s kezdet�nek a K�zt�rsas�g megalap�t�s�t jel�lt�k ki, elt�r�lve ezzel a J�zus sz�let�s�t kezdet�l vev� napt�rt, �s hangs�lyozva azt, hogy a forradalom �j korszakot nyitott az orsz�g �s az emberis�g t�rt�net�ben. A napokat is t�zes egys�gekbe osztott�k, �gy a 24 �ra helyett egy nap 10 �j „forradalmi” �r�b�l �llt, amelyek egyenk�nt sz�z „decim�lis” percb�l, illetve sz�z „decim�lis” m�sodpercb�l �lltak. A konvent elrendelte, hogy az �j napt�rt az iskol�kban minden gyereknek k�telez�en tan�ts�k meg, a hagyom�nyos id�sz�m�t�st pedig szigor�an b�ntess�k.
A dekrisztianiz�l�si kamp�ny tov�bbi l�p�sek�nt – amint arr�l sorozatunk el�z� r�sz�ben m�r �rtunk – bevezett�k az �sz kultusz�t, majd amikor ez a tot�lis antivall�s m�r a teljes anarchi�val fenyegetett, 1793-ban Maximilien Robespeirre, a diktat�ra vezet� szerv�nek, a K�zj�l�ti Bizotts�gnak vezet�je az elt�r�lt istenhit helyett megszervezte a „Legf�bb L�ny” kultusz�t.
Az �j kultusz el�zm�nye Rousseau T�rsadalmi szerz�d�se, aki a kereszt�nys�g (�s az ateizmus) helyett haszonelv� �s praktikus polg�ri vall�st javasolt k�pzeletbeli k�zt�rsas�ga sz�m�ra: „Nos, az �llam sz�m�ra igen fontos, hogy minden polg�rnak legyen vall�sa, amely megtan�tja szeretni k�teless�geit, de e vall�s tant�telei mind az �llam, mind a polg�rok sz�m�ra csak annyiban �rdekesek, amennyiben t�rgyuk az erk�lcs, valamint azok a k�teless�gek, amelyeket a h�v�k m�sokkal szemben tartoznak teljes�teni. (…) L�tezik teh�t egy mer�ben polg�ri hitvall�s, s a f�hatalom dolga, hogy lesz�gezze a t�teleit: nem �ppen vall�si dogm�kat, hanem mint a t�rsas egy�tt�l�s elveit, amely n�lk�l az ember nem lehet sem j� polg�r, sem h�s�ges alattval�” – �rta Rousseau (T�rsadalmi szerz�d�s, 88. o.) Rousseau �lmait Robespierre v�ltotta val�ra a Legf�bb L�ny kultusz�nak bevezet�s�vel. Ahogyan 1794. m�jus 7-�n Robespierre a nemzeti konventben tartott besz�d�ben megfogalmazta, a Legf�bb L�ny eszm�je „szoci�lis �s k�zt�rsas�gi eszme”. Ugyanezen a napon a k�vetkez� dekr�tumot terjesztette a Konvent el�:
„I. – A francia n�p elismeri a Legf�bb L�ny l�tez�s�t �s a l�lek halhatatlans�g�t. II. – Elismeri, hogy a Legf�bb L�ny m�lt� tisztelete az emberi k�teless�gek gyakorl�s�val egyenl�.”
A dekr�tum a k�vetkez� – a g�r�g �s r�mai er�nyeket megszem�lyes�t� istens�gekre eml�keztet� – �nnepek megtart�s�t �rja el� a francia polg�rok sz�m�ra: A Legfels�bb L�ny �s a Term�szet, az Emberi nem, a francia N�p, a Szabads�g m�rt�rjainak, a K�zt�rsas�g, a Vil�gszabads�g, a Haza szeretet�nek, a Zsarnokok �s az �rul�k gy�l�let�nek, a Dics�s�g �s halhatatlans�g, a H�siess�g, az �nzetlens�g, a Szeretet, a Sztoicizmus, a Takar�koss�g,… az �s�k, az Ut�kor �s a Boldogs�g �nnepeit. Form�lisan fenntartott�k a vall�sszabads�got, de elrendelt�k, hogy a t�rv�ny szigor�val kell megb�ntetni azokat, b�rmilyen vall�shoz tartozzanak is, akik „fanatikus pr�dik�ci�ikkal … zavarg�sokat okoznak”.
A Legfels�bb L�ny tisztelet�re a r�mai hadistenr�l elnevezett Mars-mez�n tartottak „istentiszteletet”, amit a forradalom �nnepelt m�v�sze, Louis David rendezett. Ezen Robespierre f�papk�nt maga mutatta be az �ldozatot. A nagyszab�s� felvonul�s �s sz�noklatok ut�n �nnep�lyesen felgy�jtotta az ateizmust �s m�s b�n�ket jelk�pez� allegorikus szobrokat, amelyek hamv�b�l el�bukkant a B�lcsess�g istenn�j�nek a szobra.
Az �j kultusz f�papja sem ker�lhette el v�gzet�t. K�t h�nappal k�s�bb letart�ztatt�k Robespierre-t, �s 1794. j�lius 26-�n, alig t�bb mint �t �vvel a  Bastille ostroma ut�n lefejezt�k. A „Megvesztegethetetlen”, aki a J�zust v�dol� f�pap mond�s�val �rvelt XVI. Lajos kiv�gz�se mellett („Ink�bb vesszen el egy ember, hogy az orsz�g megmenek�lj�n.”) maga is a „nemzeti borotva” alatt v�gezte. Hal�la lez�rta a forradalmi terror korszak�t, de a t�rt�nelem egyik legv�resebb id�szak�nak nyom�n Eur�pa gy�kereiben megv�ltozott. Isten hivatalos elutas�t�sa �s a szabads�g nev�ben gyakorolt er�szak megnyitotta a kaput a m�g puszt�t�bb diktat�r�k elj�vetele el�tt. (Folytatjuk.)