Az �sz terrorja

A forradalom az igazi megv�lt�s – hirdett�k meg a 18. sz�zad v�lem�nyform�l� gondolkod�i. A kor egyik meghat�roz� filoz�fusa, Voltaire az egyh�zat – �s �ltal�ban a vall�st – a halad�s ellens�g�nek nevezte. Az �j ir�nyzat, az antiklerikalizmus k�pviselõi k�z�tt voltak, akik mindenest�l „megszabad�tott�k” volna az emberis�get a kereszt�nys�gtõl, m�g m�sok nagylelkûen hajland�k voltak megtûrni a t�rsadalmi hasznoss�guk alapj�n az egyh�zakat, felt�ve, hogy nem akarj�k Istent a t�rsadalom �s az �llam el� helyezni. A „felvil�gosod�s fõpapjai” – ahogy egy amerikai katolikus t�rt�n�sz, Nigel Aston nevezi a 18. sz�zad meghat�roz� deista �s ateista gondolkod�it – tollal harcoltak a kereszt�nys�g ellen, buzg� k�vetõik azonban a francia forradalom �veiben m�r t�megesen gyilkolt�k v�logatott kegyetlens�ggel a papokat, lelk�szeket, ap�c�kat, szerzeteseket, majd pedig minden h�võt, aki nem volt hajland� beh�dolni a sz� szerint olt�rra emelt �sz kultusz�nak.

XVI. Lajos kiv�gz�se 1793 janu�r-j�ban. A forradalom egyszerre sz�molt le a tr�n �s az olt�r hatalm�val.

„Er�ny, igazs�g! Ezt fogom ki�ltani egyre hangosabban: igazs�g, er�ny! Amikor erre r�d�bbentem, eg�sz l�nyemet elt�lt�tte a lelkesed�s. …A mell�nyem teljesen �t�zott, mert an�lk�l, hogy �szrevettem volna, csak �gy �ml�ttek a k�nnyeim ” – �rta visszaeml�kez�s�ben Jean-Jacques Rousseau arr�l az eksztatikus pillanatr�l, amikor harminckilenc �vesen megfogant benne �let�nek legf�bb gondolata arr�l, hogy az ember term�szete eredend�en j�, csak a t�rsadalom torz�tja el.
„B�r az olt�rok lerombol�s�nak �s az �sz tr�nra emel�s�nek a munk�j�t id�sebb filoz�fusok ind�tott�k el, �l�k�n Voltaire-rel, Rousseau volt az els�, aki modern Prom�theuszk�nt meggy�z�d�ssel hirdette, hogy joga van mindenest�l elvetni a fenn�ll� rendet. (…) �gy k�pzelte, hogy senki nem szereti annyira az emberis�get, mint �, �s p�ratlan k�pess�gei vannak a boldogabb� t�tel�re” – �gy �rt�keli Paul Johnson brit t�rt�n�sz a genfi sz�let�s� gondolkod�t, akit a k�s�bbi forradalmak legf�bb ihlet�j�nek nevez.
„Az ember szabadnak sz�letett, de minden�tt l�ncokat visel” – �ll�totta Rousseau, ez�rt sz�ks�ge van arra, hogy visszatal�ljon a term�szethez. Mivel �nmag�t aj�nd�knak tekintette az emberis�g sz�m�ra, logikus volt, hogy nagy hat�s� m�veiben megfosztotta Krisztust isteni mivolt�t�l, �s �nmag�hoz hasonl�, kora �ltal meg nem �rtett er�nyes pr�f�tak�nt mutatta be J�zust.

A felvil�gosod�s fõpapjai

Descartes, Voltaire, Rousseau �s Didreot

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) Genfben sz�letett. J�m�d� k�lvinista csal�dban nevelkedett, apja �r�smester, anyja egy lelk�sz le�nya volt. Apja kalandv�gy� emberk�nt egyszer eg�szen Konstantin�polyig utazott, hogy a mes�s Keleten vagyonra tal�ljon, de a „szer�j �r�sa” szeg�nyen t�rt haza, �s Jean-Jacques sz�let�sekor a feles�g�t is elvesztette. A meg�zvegy�lt f�rfi saj�tos m�don nevelte a fi�t: Rousseau a Vallom�sokban felid�zi, amint �jszak�kon �t olvastak – r�szben az �desanyj�t�l maradt reg�nyeket, r�szben klasszikus g�r�g–r�mai reg�ket, t�rt�net�r�kat.
Miut�n t�z�vesen apj�t is elvesztette, el�bb nagyb�tyja, egy purit�n lelk�sz h�z�ba ker�lt, majd tizen�t �vesen megsz�k�tt Genfb�l �s Torin�ba ment, ahol koszt �s kv�rt�ly fej�ben katoliz�lt. K�s�bbi m�veiben le�rta, hogy a katolikus koll�giumban homoszexu�lis er�szak �ldozat�v� v�lt. A koll�giumb�l egy n�la j�val id�sebb �zvegyasszony h�z�hoz ker�lt, aki sz�vesen p�rtfogolt fia�talembereket. Rousseau eg�szen 28 �ves kor�ig Madame Warens szeret�je �s kitartottja volt, b�r id�nk�nt �n�ll�s�totta mag�t, �s v�ndor�tra indult. Kudarcot kudarcra halmozott, tucatnyi szakm�t kipr�b�lt, volt v�sn�k, lak�j, muzsikus, h�zitan�t� �s p�nzt�ros is, de legink�bb m�sok – f�leg n�k – tartott�k el. Az �r�shoz azonban m�r ekkor kiv�l�an �rtett. Sz�les k�r� levelez�st folytatott, �s szinte mindenkit meg tudott gy�zni arr�l, hogy �rdemes �t p�rtfog�s�ba vennie.
Torin�b�l P�rizsba k�lt�z�tt, ahol k�t meghat�roz� tal�lkoz�st �lt �t. Itt ismerte meg a k�s�bbi enciklop�dist�t, Denis Diderot-t, aki ekkoriban szint�n autodidakta szerz�k�nt a katolikus paps�got g�nyol�, helyenk�nt pornogr�f reg�nyeket �s tanulm�nyokat �rt. M�vei�ben – �gy legh�resebb reg�ny�ben az Ap�c�ban – a kereszt�nys�g k�pvisel�i zsarnokok, babon�sak �s perverzek. A val�di vissza�l�seket felnagy�t� �s �ltal�nos�t� botr�nyk�nyvek a kor bestsellerei voltak. A m�faj nagyban hatott Rousseau-ra is, aki k�s�bb �j Heloïse c�m� reg�ny�nek el�szav�ban saj�t m�v�r�l azt �rta, hogy „az a l�ny, aki csup�n egy oldal�t is elolvassa, elj�tssza az �dv�ss�g�t”.
Emellett megismerkedett egy fiatal mo�s�n�vel, Therese Levasseurrel, akivel harminc �ven �t �lt egy�tt. A tud�s, akit az ut�kor a modern nevel�s �s oktat�s megalapoz�jak�t tisztel, ridegen b�nt Therese-zel. Sohasem vette feles�g�l, s�t arra k�nyszer�tette, hogy az �sszes gyermek�ket – legal�bb �t�t – sz�let�s�k ut�n azonnal n�vtelen�l lelencotthonba adj�k. (Ezekben az int�zm�nyekben a csecsem�k 80 sz�zal�ka egy�ves koruk el�tt meghalt, aki pedig t�l�lte a lelench�zat, szinte mind koldus vagy csavarg� lett.) Ismer�sei szerint azonban �llatait mindenkin�l jobban szerette, k�l�n�sen Szult�n nev� kuty�j�t.
Rousseau �let�ben a fordul�pont akkor �rkezett el, amikor megl�togatta bar�tj�t, Diderot-t a b�rt�nben, ahov� az egy az ateizmust v�delmez� k�nyv kiad�sa miatt ker�lt. Itt hallott egy irodalmi p�ly�zatr�l, amelyre a tudom�ny, a m�v�szetek �s az erk�lcs viszony�r�l v�rtak tanulm�nyokat. Ekkor �lte �t a szinte term�szetfeletti �lm�nyt, aminek nyom�n szinte egy �lt� hely�ben meg�rta az �rtekez�s a tudom�nyokr�l �s a m�v�szetekr�l c�m� tanulm�ny�t, amellyel harminckilenc �vesen egy csap�sra h�res lett.
Ebben azt �ll�totta, hogy az ember mag�nerk�lcseit �s k�z�leti er�nyeit nemhogy jav�totta volna, hanem ink�bb t�nkretette a civiliz�ci�, a tudom�nyok �s a m�v�szetek fejl�d�se. K�vetkez� m�v�ben, A t�rsadalmi szerz�d�sr�l c�m� ut�pisztikus munk�j�ban enn�l tov�bb ment, mondv�n, J�zus k�vet�i nem lehetnek az �ltala ide�lisnak gondolt t�rsadalom j� polg�rai. Rousseau elutas�totta azt, hogy az ember sz�mad�ssal tartozik Istennek, �s m�sokkal egy�tt azt vallotta, hogy a filoz�fusok az igazi vall�s alapelveihez vezetik vissza az emberis�get. Egy korabeli divatos racio�nalista katolikus gondolkod�, Claude Fauchet abb� azt �ll�totta, hogy „az Evang�lium a Menny filoz�fi�ja”. Innen m�r csak egy l�p�s a forradalom, amir�l Fauchet �gy v�lte, hogy „lez�rhatja a dekadencia kor�t, �s utat nyithat az emberis�g regener�l�d�sa sz�m�ra”.
Amikor Rousseau-t – m�r orsz�gosan ismert filoz�fusk�nt – sz�l�v�ros�nak el�lj�r�i l�togat�sra h�vt�k, a v�rosba �rkezv�n j� genfi polg�rk�nt ism�telten felvette a k�lvinista hitet. Ugyanebben az �vben Voltaire is Genfbe k�lt�z�tt. A k�t ismert filoz�fus azonban ki nem �llhatta egym�st. Egy �vvel kor�bban, 1755-ben a puszt�t� lisszaboni f�ldreng�s miatt estek nyilv�nosan egym�snak.
A katasztr�fa sok ezer �ldozata nyom�n Voltaire egy k�ltem�nyt �rt, amelyben megk�rd�jelezte az isteni gondvisel�st. Rousseau v�laszul azt �rta: „Voltaire l�tsz�lag mindig hitt Istenben, de val�j�ban sohasem hitt m�sban, csup�n a gonoszban, mert �gy �ll�tja be Istent, mint a gonosz er�t, amely szerinte gaztettek elk�vet�s�ben leli az �r�m�t.” Rousseau-t azonban maga a f�ldreng�s nem r�zta meg k�l�n�sebben. Azt �rta, hogy nem baj, ha n�ha t�megesen halnak meg az emberek; a lisszaboniak k�z�tt egy�bk�nt is az�rt volt annyi halott, mert emeletes h�zakban laktak, pedig ha sz�tsz�r�dva az erd�ben laktak volna, ahogyan szerinte az embereknek �lni�k kellene, semmi bajuk nem lett volna. Vit�juk lez�r�sak�nt Voltaire „k�rt�kony �r�lt”-nek nevezte Rousseau-t, Rousseau pedig „az istentelens�g hirdet�je” �s a „szellem�ben emelkedett, de lelk�ben gonosz” jelz�kkel aposztrof�lta Voltaire-t.

A filoz�fusok istene

Az �sz istennõj�nek h�dolnak a p�rizsi Notre Dame-ban, amit az �sz �s a Filoz�fia szent�ly�v� alak�tottak �t. Az �br�zol�s nem alleg�ria, a szertart�s val�ban megt�rt�nt.

A felvil�gosod�s radik�lis gondolkod�i – mint Voltaire – azt hirdett�k, hogy a r�gi rend (ancien r�gime) elt�rl�s�hez egyszerre kell buknia a „tr�nnak �s az olt�rnak”. Politikai k�zdelm�knek ez�rt k�zponti eleme volt a t�rsadalom „dekrisztianiz�l�sa”. A 17. sz�zadi polg�rs�g kiemelked� tud�sai (Kepler, Galilei, Newton, Bacon, Locke �s m�sok) az �j felfedez�sek nyom�n m�g nem akart�k szembeford�tani a tudom�nyt Istennel. Azt vallott�k azonban, hogy a Teremt� els�sorban a term�szetben adott kijelent�st mag�r�l, �gy l�tez�s�nek elfogad�s�hoz nem n�lk�l�zhetetlen a hit, mert Isten az emberi �sz sz�m�ra is megragadhat�. Az emberi szabads�gjogok nev�ben elutas�tott�k az inkviz�ci�t �s a k�l�nf�le babon�kat, s�rgett�k az oktat�s megreform�l�s�t, elutas�tott�k viszont a term�szetfeletti, spiritu�lis megismer�st �s tapasztalatokat, mint amelyek szemben �llnak a j�zan �rtelemmel. A modern racionalista filoz�fia atyja, Ren� Descartes (1596–1649) azt vallotta, hogy a gondolkod� egy�nnek semmit sem szabad elfogadnia puszt�n tekint�lyi alapon vagy szok�sb�l, hanem minden ismeretet saj�t j�zan �rtelme seg�ts�g�vel kell meg�t�lnie. Amit pedig az elme nem tud vil�gosan �s hat�rozottan felfogni, azt mint hom�lyos vagy zavaros ismeretet el kell vetnie. A jezsuita nevel�sben r�szes�lt tud�s a tiszta racionalizmus nev�ben Isten l�tez�s�t is �rtelmi-logikai �rvekkel igyekezett bebizony�tani. (Erdei L. Tam�s: �szvall�s vagy istenhit? �j Exodus, 2001. j�nius)
Descartes legnagyobb kort�rs ellenfele, Blaise Pascal (1623–1662) matematikus �s vall�sfiloz�fus szemben �llt a racionalist�k elm�leti istenk�p�vel, �s azt vallotta, hogy a logikai isten�rvek „nem sz�lnak a sz�vhez”, csak az �rtelemhez. „A sz�vnek megvan a maga �sszer�s�ge, amit az �rtelem egy�ltal�n nem ismer” – �rta egyik r�vid �rtekez�s�ben, amely a hal�la ut�n �sszegy�jt�tt Gondolatok c�m� m�v�ben szerepel. A h�res gy�jtem�ny eredetileg a Kereszt�ny vall�s apol�gi�ja c�met viselte.
Pascal, aki 1654-ben egy l�tom�st k�vet�en szem�lyes hitre jutott, azt mondta, hogy „�brah�m Istene, Izs�k Istene, J�kob Istene nem a filoz�fusok �s a tud�sok Istene”. �gy figyelmeztette az ateizmussal kac�rkod� kort�rsait: „Ha hiszel Istenben, �s nincsen Isten, nem vesztett�l semmit. De ha van Isten, �s nem hiszel benne, mindent elvesztett�l.” A term�szet els�bbrend�s�g�t hirdet�knek pedig ezt �zente: „N�dsz�l az ember, semmi t�bb, a term�szet leggyeng�bbike; de gondolkod� n�dsz�l. Nem kell az eg�sz vil�gmindens�gnek �sszefognia ellene, hogy �sszez�zza: egy kis p�ra, egyetlen csepp v�z elegend� hozz�, hogy meg�lje. De m�g ha eltaposn� a mindens�g, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert � tudja, hogy meghal; a mindens�g azonban nem is sejti, hogy mennyivel er�sebb n�la.”
A deista filoz�fusok azonban elutas�tott�k a tradicion�lis kereszt�ny teol�gia alap�ll�t�sait, k�l�n�sen J�zus Krisz�tus istens�g�t. Helyette olyan hitet vallottak, amely kiz�r�lag a term�szetben v�lte felfedezhet�nek a Teremt� bizony�t�kait. Err�l a Teremt�r�l azonban azt �ll�tott�k, hogy nem avatkozik a vil�g menet�be, az emberis�g pedig nem tartozik semmi elsz�molnival�val fel�je. A deist�k elutas�tottak minden t�rt�nelmi �s term�szetfeletti kinyilatkoztat�st, �s teljesen emberk�zpont�v� igyekeztek form�lni a vall�st, amelyben a spiritu�lis �lm�nyeknek sincs helye. A deizmus az igazi kereszt�nys�get a „term�szetes vall�ssal” azonos�totta, amely l�nyeg�ben egy hitt�l megfosztott, magasabb rend� etika volt. Ennek a kultur�lis vagy n�vleges kereszt�nys�gnek a c�lja azonban nem Isten, hanem a nemes eszm�nyek szolg�lata, �s a vall�st csak addig tartott�k m�lt�nyoland�nak, am�g bizony�tani lehet t�rsadalmi hasznoss�g�t, �s hozz�j�rul az egy�n boldogs�g�hoz.

„Z�zz�tok sz�t a gyal�zatost”

A kereszt�nys�ggel m�g radik�lisabban konfront�lt Fran�ois-Marie Arouet (1694–1778), akit �r�i �lneve alapj�n Voltaire-k�nt v�lt h�ress�. M�g Rousseau-n�l is term�kenyebb �r� volt, �lete sor�n t�bb mint h�szezer levelet �s k�tezret meghalad� k�nyvet, valamint pamfletet �rt.
Voltaire nem hitt abban, hogy b�rmilyen, kijelent�st hordoz� vall�si sz�veg vagy trad�ci� sz�ks�ges az Istenben val� hithez. H�res szkeptikus mond�sa szerint „Ha nem volna Isten, fel kellene tal�lni”. B�r j�l ismerte a Bibli�t, ezt arra igyekezett felhaszn�lni, hogy „tudom�nyos” �rveket keressen a Szent�r�s – k�l�n�sen az �sz�vets�g – t�rt�netis�ge �s etik�ja ellen. �r�sai nagyban hozz�j�rultak a k�s�bbi bibliakritika megalapoz�s�hoz. A teol�gia fel� m�g szkeptikusabb volt: „A teol�gia a vall�sokban az, ami a m�reg az �lelmiszerekben” – �rta. Voltaire szerint minden vall�si rendszern�l fontosabbak azok az �ltal�nos t�rv�nyek, amelyek a fizikai vil�gban rejt�znek, �s m�g felfedez�sre v�rnak.
Voltaire is deist�nak vallotta mag�t, a hitr�l azt tartotta, hogy nem sz�ks�ges Isten megismer�s�hez, mert „az �rtelmem sz�m�ra egy�rtelm�, hogy l�tezik egy sz�ks�gszer�, �r�k, legfels�bb �s intelligens l�ny. Ez nem a hit, hanem az �rtelem k�rd�se”. Egy t�rt�net szerint egyszer megk�rdezt�k Voltaire-t�l, hogy megb�k�lt-e Istennel. „K�sz�nni k�sz�n�nk egym�snak – v�laszolta a filoz�fus – de nem besz�l�nk egym�ssal.”
A kereszt�nys�gr�l II. Frigyes porosz kir�lynak megvet�en ezt �rta: „A mi hit�nk k�ts�g n�lk�l a legnevets�gesebb, legabszurdabb �s legv�resebb dolog, ami valaha is megfert�zte a vil�got.” Gy�l�lte az int�zm�nyes�lt egyh�zat, �s azt �rta egyik level�ben: „Z�zz�tok sz�t a gyal�zatost!”

Forradalmi kereszts�gek

Blaise Pascal. A filoz�fusok istene helyett ki�llt �brah�m, Izs�k �s J�kob Istene mellett.

A k�t esk�dt ellens�g, Rousseau �s Voltaire szinte egyszerre, egy h�nap k�l�nbs�ggel, 1778 nyar�n hunytak el. �gy egyik�k sem �rhette meg, amikor b� egy �vtizeddel k�s�bb �r�saikb�l v�res val�s�g lett. Franciaorsz�g dekrisztianiz�l�sa �s az egyh�z sz�tver�se a r�gi rend ellen ind�tott forradalom sor�n egyre fontosabb szerepet kapott. A tr�nnak �s az olt�rnak egyszerre kellett buknia a forradalmi filoz�fusok programja alapj�n, �gy sz�ks�gszer� volt, hogy XVI. Lajos �s Maria Antoinette kiv�gz�s�vel egyid�ben az egyh�z �s a vall�s likvid�l�sa is beindult. 1790-ben �llamos�tott�k az egyh�zi birtokokat, majd bevezett�k a papok �s p�sp�k�k k�telez� megv�laszt�s�nak gyakorlat�t. M�g ugyanebben az �vben a nemzetgy�l�s el��rta a papok sz�m�ra, hogy esk�t kell tenni�k a polg�ri alkotm�nyra. Akik nem v�llalt�k a h�s�gesk�t, a guillotine alatt v�gezt�k, vagy deport�lt�k �ket a tengerent�li Fran�cia Guyan�ba.
Egy pap �gy �rt a helyi direkt�riumnak, k�rve azt, hogy az esk�b�l csak azok a r�szek legyenek �rv�nyesek, amelyek nem s�rtik a hit�ket �s lelkiismeret�ket: „Az alkotm�nynak csak azon r�szei fenntart�sa mellett k�telezz�k el magunkat, amelyek �sszeegyeztethet�k Isten t�rv�ny�vel… �llampolg�ri �rz�let�nk mindig egy igazi kereszt�ny �rz�lete lesz, aki megadja Istennek, ami az Isten�, �s a cs�sz�rnak, ami a cs�sz�r�.” A vik�riust v�lasz helyett a nemzet�r�k hurcolt�k el.
A forradalmi lend�let azonban nem �llt meg itt. Az egyh�zak az �j rend k�pvisel�i szem�ben az ellenforradalom legf�bb t�maszai voltak. Mik�zben a t�rv�nyhoz�s �llami k�zbe vette az anyak�nyvez�st, �s t�rv�nyes�tette a v�l�st, a p�rizsi utc�kon a felb�sz�lt t�meg papokra �s templomokra t�madt. A szeptemberi v�rengz�sk�nt ismert esem�nyekben 48 �ra alatt h�rom katolikus p�sp�k�t �s t�bb mint 200 papot lincseltek meg. M�g brut�lisabb atrocit�sok t�rt�ntek Nantes-ban, ahol egy volt jezsuita n�vend�k, Jean-Baptiste Carrier az elfogott szerzeteseket, papokat �s ap�c�kat meztelenre vetk�ztette, majd p�ros�val egym�shoz k�t�ztette �ket. Ezut�n bejelentette, hogy a forradalmi �t�l�sz�k „v�z alatti h�zass�gra �t�lte” az ellenforradalm�r klerikusokat. Az �t�letet k�l�n�s kegyetlens�ggel hajtott�k v�gre: az �sszek�t�z�tt szerencs�tleneket b�rk�kba terelt�k, majd a foly� k�zep�re l�kt�k �ket. Itt a nemzet�r�k egy csoportja, a forradalom h�rhedt, v�res toll� �js�g�r�j�r�l elnevezett „Marat-g�rdist�k” fejsz�kkel ki�t�tt�k a b�rk�k fenek�t. T�bb mint 6000 ember fulladt v�zbe a nantesi „republik�nus keresztel�kben”. Carrier-t k�t �vvel k�s�bb utol�rte a v�gzete, �s � is a nagy terror guillotine-ja alatt v�gezte.
Szint�n papok �s ap�c�k elleni t�meggyilkoss�gokat k�vettek el Lyon-ban, ahol a t�rt�nelem egyik h�rhedt k�p�nyegforgat�ja, Joseph Fouchet parancs�ra 1900 kereszt�nyt l�ttek agyon. „A lyoni m�sz�ros” k�s�bb Nap�leon alatt rend�rminiszterr� emelkedett, majd a restaur�ci� ut�n gond n�lk�l kiszolg�lta XVIII. Lajost is.
A francia t�rv�nyhoz�s k�zben elrendelte a szobrok, k�pek �s harangok elt�vol�t�s�t a templomokb�l. 1793-ban bevezett�k a francia forradalmi napt�rt, amely elt�r�lte a szentek �nnepeit �s a zsid� sabbatot is. P�rizsban egyh�zellenes felvonul�sokat tartottak, amelynek az �l�re a p�rizsi �rseket �ll�tott�k, akinek a p�sp�ki s�veg helyett a forradalom egyik jelk�p�v� v�lt v�r�s fr�giai sipk�t kellett viselnie. Az utc�k �s v�rosok elnevez�s�b�l t�r�lt�k a „szent” sz�t, s�t volt, ahol teljesen �j nevet adtak a telep�l�snek. �gy a klerik�lisan hangz� St. Tropez �d�l�v�ros a g�r�g istens�g ut�n a Heraclee nevet kapta.

Orgia az �sz �nnep�n

Az antiklerikalista forradalom tet�pontja 1793. november 10-�n �rkezett el, amikor Jacques Herbert radik�lis ateista �js�g�r� �s Anacharsis Cloots politikus javaslat�ra a komm�n a k�zt�rsas�g hivatalos vall�s�v� tette az �sz kultusz�t. Cloots azt �ll�totta, hogy az Igazs�g, az �sz �s a Szabads�g �ltal lehet t�k�letess� form�lni az emberis�get, ez�rt nem el�g elvetni a kereszt�nys�g Isten�t, hanem �j kultuszt kell l�trehozni helyette.
Az �sz kultusz hivatalos �nnep�t a Notre Dame sz�kesegyh�zban tartott�k, amit az �sz Templom�v� kereszteltek �t. Kivitett�k a kereszt�ny olt�rt, �s hely�be a Szabads�g Olt�r�t �ll�tott�k, amelyen felirat hirdette a h�dolatot „A Filoz�fi�nak”.
A t�bb �r�s misztikus – egyes kritikusok szerint a fekete mise blaszf�mikus jegyeit visel� – szertart�son h�doltak az olt�rra �ltetett „�sz istenn�je” el�tt, akit egy ateista nyomd�sz, Antoine-Francois Momoro feles�ge szem�lyes�tett meg. A korabeli besz�mol�k szerint a templomi szertart�s orgi�ba torkollott, amelynek a h�re m�g a radik�lis forradalmi vezet�t, Maximilien Robespierre-t is megd�bbentette.
Az �sz kultusza h�t h�napig tartott. Egy szerz�, Louis Sebastien Mercier Az �j P�rizs c�m� k�nyv�ben �gy id�zi fel ezeknek a napoknak a hangulat�t: „Bolondos �nneps�geket rendeztek, amelyben P�rizs j�rt el�l. A r�sztvev�k az olt�ri kelyhekb�l ivott p�link�t�l r�gtak be, az ostyatart�kb�l pedig naspoly�t szemezgettek. Miseruh�kba �lt�ztetett szamarakon lovagolva, szents�gtart�val a k�zben a kocsm�k ajtaja el� �lltak, �s a kocsm�ros h�romszor is megt�lt�tte nekik az �ldoz�kelyhet. A menetet fesz�letekkel, szenteltv�ztart�kkal �s f�st�l�kkel megrakott �szv�rek z�rt�k… A h�zak udvaraiban faszenteket �s f�b�l k�sz�lt fesz�leteket �gettek. A m�gly�k l�ngjai a m�sodik emeletig csaptak fel, s az ablakokb�l t�zbe haj�tott�k a jakobinizmus �ltal el�t�lt k�nyveket. A n�p lelkesen csatlakozott az �j orgi�khoz, azzal b�szk�lkedve, hogy ler�zta mag�r�l a vall�s j�rm�t. Nagyokat nevettek, tr�g�rs�gokat ki�ltoztak… a szajha vid�man mutatta fi�j�nak az �rtatlan Zsuzs�nna f�lig elszenesedett k�p�t. A par�d� szervez�je, a komm�n ateista �gy�sze, Chaumette �r�mm�morban �szott, azt hitte, hogy siker�lt Istent ki�znie a vil�gmindens�gb�l. … Gobel, P�rizs �rseke a konvent sz�ne el�tt csal�nak �s szemf�nyveszt�nek vallotta mag�t, megtagadta �s elvetette azt a vall�st, amelynek f�p�sztora volt. P�ld�j�t rengeteg pap k�vette, akik egym�ssal versenyezve vetett�k le a papi ruh�t… 1793. november 20-�n a szents�gt�r� �rj�ng�s el�rte a cs�cspontj�t. A Nemzeti Konvent el� miseruh�kba �s karingekbe �lt�z�tt embert�meg vonult kett�s sorokban, talicsk�kat hoztak… A konvent egyes tagjai lesz�lltak a hivatali sz�k�kb�l, papi ruh�s l�nyokat ragadtak der�kon, �s egy�tt t�ncoltak a t�meggel.” (Folytatjuk.)