Caesar kontra Khrisztosz

„Gy�zt�l, Galileai!”: �ll�t�lag ezekkel a szavakkal b�cs�zott az �lett�l Julianus cs�sz�r, aki az aposztata, vagyis hitehagyott n�ven vonult be a t�rt�nelembe. � volt az utols� kereszt�ny��ld�z� pog�ny uralkod� a R�mai Birodalomban. B�r ekkorra a kereszt�nys�g m�r csaknem f�l �vsz�zada egyenjog�v� v�lt a pog�ny vall�sokkal, Julianus b�v�ben volt a mun�ci�nak, mikor a kereszt�nys�g ellen t�madt, mivel a r�mai cs�sz�rs�g fenn�ll�s�nak els� h�rom �vsz�zada alatt mindent megtett annak �rdek�ben, hogy vagy �rmagostul kiirtsa, vagy legal�bba maga k�p�re �tform�lva fel�r�lje �s beolvassza a kereszt�ny�s�get. M�g az el�bbi t�rekv�s�ben kudarcot vallott, az ut�bbit sikerre vitte.

„A k�l�nf�le vall�sos kultuszokat, amelyek a R�mai Birodalomban �rv�nyes�ltek, a n�p egyform�n igaznak; a filoz�fusok egyform�n hamisnak; az �llam tiszts�gvisel�i egyform�n hasznosnak tartott�k." Edward Gibbon ebben a szentenci�zus t�m�rs�g� mondatban foglalta �ssze a r�mai �llam �s a k�l�nf�le vall�sok kapcsolat�nak l�nyeg�t. L�nyeg�ben igaz teh�t az a meg�llap�t�s, hogy a R�mai Birodalomban vall�sszabads�g volt. Ennek hat�rait azonban az �llammal val� egy�ttm�k�d�si k�szs�g jel�lte ki. Az a vall�s, amelyik k�sz volt hasonulni a g�r�g-r�mai istenvil�ghoz, elfogadta a cs�sz�r szem�ly�nek isten�t�s�t, ezenk�v�l nem gyakorolt embertelen szertart�sokat (mint a punok vagy a drui�d�k), szabadon m�k�dhetett. E felt�telek teljes�t�se al�l egyed�l a zsid�s�g kapott felment�st. A zsid� vall�s l�nyeg�n�l fogva nem asszimil�l�dhatott sem a g�r�g-r�mai �llamvall�shoz, sem a cs�sz�rkultuszhoz - ez �nmaga felsz�mol�s�t jelentette volna. Iulius Cae�sar alatt azonban egy t�r�keny egyezs�g j�tt l�tre a r�maiak �s a zsid�k k�z�tt, amely �vsz�zadokra biztos�totta sz�mukra is a vall�sszabads�got, s ez�rt mind�ssze annyit v�rtak el t�l�k, hogy a jeruzs�lemi Templomban �ldozatot mutassanak be a cs�sz�r�rt, �s im�dkozzanak az uralkod� �dv��rt. Mi�rt volt „t�r�keny" ez az egyezs�g? Mert hi�ba er�s�tette meg maga Augustus, a princip�tus megalap�t�ja is a zsid� vall�s k�l�njogait, rendszeresen akadtak olyan uralkod�k, akik egyoldal�an felr�gt�k az egyezs�get. P�ld�ul a hibbant Caligula, aki elhat�rozta, hogy gigantikus szobr�t fel�ll�ttatja a jeruzs�lemi Templomban.

Az els� sz�m� k�zellens�gek

A J�zus hal�l�t �s felt�mad�s�t k�vet� r�vid f�l �vsz�zadban a kereszt�nys�g a R�mai Birodalom minden sark�ba eljutott. Ez ez�rt is megd�bbent�, mivel J�zus Krisztus megv�lt� kereszthal�l�nak �s felt�mad�s�nak �zenete minden szempontb�l h�tr�nyosnak sz�m�tott a r�mai vil�gban: J�zus zsid�k�nt �lt �s szenvedett Iudae�ban, ami egy�ltal�n nem hangzott j�l az antiszemita el��t�letekkel terhes g�r�g-r�mai kult�r�ban; (�rtatlanul) el�t�lt b�n�z�k�nt fesz�tett�k keresztre, ami a rabszolg�k sz�m�ra kiszabhat� legs�lyosabb b�ntet�sforma volt; �s testben t�madt fel, ami nemcsak a j�zan �sszel �s emberi tapasztalattal ellenkezett, de egyetlen addigi filoz�fiai rendszer tan�t�s�ban sem szerepelt. A korai kereszt�nyek �s az �llam viszony�t csak egyetlen sz�val jellemezhetj�k: �s ez a tisztelet. Az �jsz�vets�g nem tesz k�l�nbs�get „j�" �s „rossz" cs�sz�r k�z�tt, hanem egyszer�en kijelenti: „Minden l�lek engedelmeskedj�k a fels� hatalmass�goknak; mert nincsen hatalmass�g, hanem csak Istent�l: �s amely hatalmass�gok vannak, az Istent�l rendeltettek."

A hatalom eleinte nem is foglalkozott a zsid�s�gb�l kiv�lt kereszt�ny felekezettel. A Korinthoszban sz�kel� r�mai helytart�, Gallio, helyesen utas�totta el a helyi zsid�k k�rv�ny�t, akik bev�dolt�k el�tte P�lt, mivel a r�mai �llam nem avatkozhatott be egy elismert vall�sfelekezet bels� �gyeibe: „[H]a tan�t�sr�l, nevekr�l �s a ti t�rv�nyetekr�l van k�rd�s, ti magatok l�ss�tok, mert �n ezekben b�r� nem akarok lenni."

A zsid�s�g �s kereszt�nys�g teljes elk�l�n�l�se - ami egyesek szerint m�r az els� sz�zad v�g�re, de legk�s�bb a m�sodik sz�zad k�zep�re v�gbement - nemcsak szellemi t�r�st okozott az Egyh�zban, hanem egy nagyon fontos jogi k�vetkezm�nye is volt. A kereszt�nys�g ugyanis - �n�ll� vall�sfelekezett� v�lva - kiker�lt a zsid� vall�s sz�m�ra biztos�tott „v�d�erny�" al�l. Az �j vall�s abban a furcsa helyzetben tal�lta mag�t, hogy noha eg�szen i. sz. 250-ig senki nem tiltotta be m�k�d�s�t, id�r�l id�re heves �ld�z�st folytattak ellene. Pedig m�s v�dat nem tudtak ellene felhozni, mint hogy l�tezik. A 3. sz�zadi egyh�zatya, Tertullianus �gy summ�zta az ellen�k ind�tott hajsza ind�t�k�t: „Ez a k�zdelem a N�v ellen folyik." A r�mai �llam „els� sz�m� k�zellens�geiv�" kiki�ltott kereszt�nyek ellen olyan nevets�ges v�dakat hoztak fel, mint hogy istentiszteleteik ut�n v�rfert�z�, orgiasztikus lakom�kat rendeznek; annak el�tte gyermekeket gyilkolnak le, �s v�r�ket megissz�k; a kereszt�ny feles�gek par�zn�k �s v�rfert�z�k; a kereszt�nyek szam�rfejet im�dnak, stb. Ezeket a soha senki �ltal be nem bizony�tott r�galmakat nemcsak a kor „celebjei" (olyan �r�k, mint Lukianosz; olyan filoz�fusok, mint Kelszosz vagy Proph�riosz) terjesztett�k, hanem hivatalosan j�v�hagyott pamfletek form�j�ban k�telez� iskolai tananyagg� is tett�k (pl. Septimius Severus idej�n).

„N�r� f�kly�i"

R�ma els� uralkod� dinaszti�ja a Iulius-Claudiusok� volt. K�z�l�k h�rmat az �jsz�vets�g is megeml�t: J�zus Krisztus az Augustus �ltal kiadott �ssze�r�si rendelet k�vetkezt�ben sz�letett meg Betlehemben; Keresztel� J�nos - �s k�zvetve J�zus - nyilv�nos szolg�lata Tiberius uralkod�s�nak idej�re esett; Claudius pedig ki�zte a zsid�kat R�m�b�l. Arra, hogy a kereszt�nys�g m�r Tiberius idej�n megjelent R�m�ban, egy r�mai t�rt�net�r� megjegyz�s�b�l k�vetkeztethet�nk, aki azt �rta, hogy a cs�sz�r a „Chrestus felbujt�s�ra sz�ntelen zavarg� zsid�kat" ki�zte a v�rosb�l. Kutat�k csaknem egy�ntet�en vallj�k, hogy itt a Krisztusr�l bizonys�got tev� kereszt�nyekr�l van sz�, akik - mint az Apostolok cselekedeteiben is l�thatjuk - rendszerint felbor�tott�k a zsinag�ga nyugalm�t abban a v�rosban, ahol megjelentek. Ebben a korai id�szakban - J�zus hal�la �s felt�mad�sa ut�n �t-t�z �vvel - a r�mai �llamhatalom m�g nem tett k�l�nbs�get a zsid�k �s kereszt�nyek k�z�tt: a R�m�b�l val� ki�zet�s mindk�t csoportot egyform�n s�jtotta.

Nem �gy N�r� kor�ban, akit - �rdekes m�don - nem eml�t meg az �jsz�vets�g. (Ugyan�gy hallgat a fent eml�tett Caligul�r�l is, akit a senatus - N�r�hoz hasonl�an - szint�n „eml�kezetelt�rl�sre" �t�lt.) Az els� vall�s�ld�z�s, amely csak a kereszt�nys�g k�vet�it �s nem a zsid�kat �rintette, N�r�t�l indult ki. Ennek el�zm�nye volt a nagy r�mai t�zv�sz, amely 64 j�lius�ban �t �s f�l napon �t tombolt, s a v�ros tizenn�gy k�rzet�b�l mind�ssze n�gyet hagyott �rintetlen�l. (Azt az elterjedt pletyk�t, hogy a t�zet maga N�r� okozta, sohasem siker�lt bizony�tani.) Tacitus, aki csaknem hatvan �vvel k�s�bb �rta le az esem�nyeket �vk�nyveiben, azt is meg�r�k�tette, hogy N�r� az ekkor m�r mindenki �ltal j�l ismert kereszt�nyekre igyekezett a gyan�t terelni. (A sz�veget l�sd a keretben.) A magukat kereszt�nynek vall� embereket, �s azokat, akiket ezzel a v�ddal feljelentettek, v�rosszerte �sszefogdost�k, majd N�r� saj�t kertjeiben keresztre fesz�tve, szurokkal le�ntve �s meggy�jtva v�geztette ki �ket. A hagyom�ny szerint ugyanebben az �ld�z�sben lelte hal�l�t a „pog�nyok apostola", P�l, akit a v�roson k�v�l lefejeztek; valamint a „k�r�lmet�lked�s apostola", P�ter, akit a Circus Maximusban - saj�t k�r�s�re - fejjel lefel� fesz�tettek keresztre. Figyelemre m�lt�, hogy Tacitus szerint a 60-as �vek k�zep�re m�r R�m�ban is „hatalmas sokas�g" v�lt h�v�v�, b�r nem val�sz�n�, hogy ezek a t�rsadalom k�z�p- vagy fels� r�tegeib�l sz�rmaztak, mivel a keresztrefesz�t�s b�ntet�s�t r�mai polg�rokkal szemben nem lehetett alkalmazni.

A t�rt�n�szek sok�ig azt hitt�k, hogy N�r� egy �ltal�nos �ld�z�si rendeletet (institutum Neronianum) is kiadott, de erre semmif�le bizony�t�k nem ker�lt el� eddig. A cs�sz�r p�ld�j�t azonban sokfel� k�vethett�k a neki al�rendelt magisztr�tusok.

Lev�l a kereszt�nyekr�l

�jabb f�l �vsz�zad eltelt�vel a kereszt�nys�g m�r annyira meger�s�d�tt, hogy az ifjabb Plinius, a Fekete-tenger d�li partj�n fekv� Bith�nia tartom�ny gazdas�gi �gyeinek fel�gyel�je, �gy �rt r�luk Traianus cs�sz�rnak, szem�lyes bar�tj�nak: „Mindenf�le kor�, mindenf�le t�rsadalmi oszt�lybeli emberek, f�rfiak �s n�k vegyest, igen sokan ker�ltek �s ker�lnek v�d al�. Nemcsak a v�rosokban, hanem a falvakban �s a tany�kon is elharap�dzott ennek a babonas�gnak a rag�lya." A r�mai t�rt�nelemben nem �rtak m�g levelet, amelynek ekkora hat�sa lett volna az ut�korra. Hogy mi�rt? Mint az az id�zett mondatokb�l is kit�nik, Plinius v�d al� helyezte a bith�niai kereszt�nyeket. Csakhogy ez nem volt egyszer� dolog, mivel a r�mai jog szerint szabad emberek ellen csak �gy lehet t�rv�nysz�ki elj�r�st folytatni, ha v�dat is emelnek ellen�k. De milyen v�dat lehetett felhozni a kereszt�nyek ellen? Nos, ez m�g a cs�rcsavaros jogi �gyletekben j�rtas Plinius sz�m�ra sem kis fejt�r�st okozott: „[V]ajon mag�t a kereszt�ny nevet kell-e b�ntetni, akkor is, ha az illet� semmi b�nt sem k�vetett el, vagy pedig a kereszt�ny n�vhez hozz�tapad� b�n�ket?" Plinius term�szetesen tudat�ban volt annak, hogy a t�rv�ny csak a t�rv�nybe �tk�z� cselekedeteket b�ntetheti. Ilyeneket azonban nem tal�lt, hiszen a kereszt�nys�g nem volt betiltva, maguk a kereszt�nyek pedig - mint � maga mondja - „esk�vel k�telezik magukat, nem �m valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem k�vetnek el h�zass�gt�r�st, nem szegik meg esk�j�ket, a r�juk b�zott let�t kiad�s�t felsz�l�t�s eset�n nem tagadj�k meg". Plinius m�g titkos �gyn�k�k �s n�vtelen feljelent�sek seg�ts�g�vel sem tudott k�zt�rv�nyes b�n�ket a kereszt�nyekre bizony�tani. V�g�l mint „titkos t�rsas�got" tiltotta be �sszej�veteleiket. Mindezekr�l r�szletesen besz�molt Traianusnak, aki v�laszlevel�ben j�v�hagyta bar�tja int�zked�seit, de sz�mos k�rd�st nyitva hagyott. (L�sd a keretes sz�veget.) Megd�bbent� t�ny, hogy a kereszt�nyeket �ld�z� magisztr�tusok (korm�nyz�k, polg�rmesterek) m�g a 3. sz�zadban is Plinius �s Traianus id�zett level�re hivatkoztak, mikor elj�r�st ind�tottak a kereszt�nyek ellen.

A kereszt�nys�g a r�mai jogban addig ismeretlen kateg�ria lett: m�g a k�zt�rv�nyes b�n�z�ket az�rt �t�lt�k el, amit a m�ltban cselekedtek, a kereszt�nyekre a v�d id�pontj�ban vallott hit�k miatt v�rt s�lyos b�ntet�s, amit az utols� pillanatig elker�lhettek annak nyilv�nos megtagad�s�val. A k�s�bb m�rt�rs�got szenvedett Jusztinosz els� hitv�delmi irat�t 155 k�r�l �rta Antoninus Pius cs�sz�rhoz. M�v�ben annak a meggy�z�d�s�nek adott hangot, hogy helyt�ll� v�dat senki sem hozhat fel a kereszt�nyek ellen, mivel b�ncselekm�ny elk�vet�se nem terheli �ket. B�r�ik legf�bb b�nnek mag�t a kereszt�ny nevet tekintik, pedig - Jusztinosz itt egy g�r�g sz�j�t�kkal �lt - a khrisztosz (Krisztus) hasonl�t a khr�sztoszhoz, ami „hasznosat" jelent, s val�ban: a kereszt�nyek a l�gynek sem �rtanak. „A kereszt�nyek k�z�tt is vannak b�n�s�k" - hangoztatt�k v�dl�ik. Jusztinosz erre azt v�laszolja: vizsg�lj�k meg a v�dlottak �let�t, �s ha felhozhat� valami ellen�k, mint b�n�st �t�lj�k el �ket, ne pedig mint kereszt�nyeket; ha pedig felmentik, akkor mint kereszt�nyt ments�k fel, aki nem k�vetett el b�ncselekm�nyt. „Nem a cs�sz�rban hisznek, hanem m�s kir�lys�got v�rnak a f�ld�n" - hangzott a v�d. Csakhogy ezt a kir�lys�got nem emberek hozz�k l�tre, v�laszolja erre Jusztinosz, hanem a Mennyb�l fog a F�ldre lesz�llni. Ha a kereszt�nyek egy f�ldi kir�lys�gban rem�nykedn�nek, jobban f�lten�k az �let�ket, �s harcoln�nak �rte. �gy viszont a biztos hal�lb�ntet�s ellen�re is k�szek megvallani hit�ket.

Az es�csod�t�l a nagy �ld�z�sig

A kereszt�nyek elleni �ld�z�sek m�g az �gynevezett „j� cs�sz�rok" idej�n is tov�bb folytak. A h�rneves filoz�fus, Marcus Aurelius cs�sz�r p�ld�ul abban a t�vhitben �lt, hogy a kereszt�nyek mer� dacb�l v�llalj�k a m�rt�rhal�lt: „Micsoda pomp�s l�lek az, amely k�sz, ha kell, a testt�l elv�lni: ak�r megsemmis�lni, ak�r sz�tporladni, ak�r megmaradni. De ez a k�szs�g szem�lyes meggy�z�d�sb�l fakadjon; nem pedig, mint a kereszt�nyekn�l, puszta ellen�ll�sb�l" - �rja az Elm�lked�sekben. A R�mai Birodalomban sokf�le baj �t�tte fel a fej�t ebben az id�ben: f�ldreng�sek, �rad�sok, pestisj�rv�ny s a barb�r n�pek bet�r�se tizedelte a lakoss�got. A csap�sok miatt elkeseredett hangulatban gyakran hangzott el a ki�lt�s: „Oroszl�nok el� a kereszt�nyeket!" �s a helytart�k tett�k a dolgukat: 166-ban a hitv�d� Jusztinoszt R�m�ban, 167-ben Pol�karposz p�sp�k�t Szmirn�ban, 177-ben pedig Blandin�t �s t�rsait Lyonban v�gezt�k ki az amfite�trum porondj�n, egyszer�en az�rt, mert nem akartak �ldozatot bemutatni a cs�sz�r szobra el�tt.

Pedig a kereszt�ny hit erej�r�l maga Marcus Aurelius is meggy�z�dhetett. T�bb forr�s is besz�mol arr�l, hogy a cs�sz�r hadserege 172-ben a markomannok �s a kv�dok ellen folytatott hadj�ratot, valahol messzi �szakon, a mai Csehorsz�g ter�let�n. Egy alkalommal legi�j�t k�r�lfogt�k a barb�rok, s mivel m�r r�gen kifogytak a v�zb�l, felmer�lt benn�k a megad�s gondolata. Ekkor azonban a kereszt�ny katon�k im�j�ra es� z�dult le az �gb�l, s a csapat kimenek�lt a csapd�b�l. Kereszt�ny szerz�k szerint a cs�sz�r lev�lben k�sz�nte meg krisztush�v� katon�inak az „es�csod�t", amit R�m�ban fel�ll�tott oszlop�n is meg�r�k�tett.

A r�mai �llam �s a kereszt�ny egyh�z k�z�tt zajl� k�t�lh�z�snak v�g�l egy pann�niai sz�let�s� cs�sz�r, Decius vetett v�get azzal, hogy elrendelte a kereszt�nys�gnek az eg�sz R�mai Birodalomra kiterjed� �ltal�nos �ld�z�s�t. J�zus Krisztus k�vet�it a hat�s�gok el�tt arra k�nyszer�tette, hogy �ldozatot mutassanak be az �llam isteneinek �s a cs�sz�rnak. Ha ezt megtagadt�k, hal�lb�ntet�ssel s�jtott�k �ket. Akik elv�gezt�k az �ldozatot, tan�k �ltal hiteles�tett bizony�tv�nyt kaptak r�la. (Ezek az �gynevezett Decius-igazolv�nyok, vagy libelli Deciani, amelyekb�l t�bb tucat ker�lt el� Egyiptomban.) E n�lk�l a pap�r n�lk�l semmif�le hivatali �ll�st nem lehetett bet�lteni a R�mai Birodalomban! N�h�nyan nem b�rt�k a nyom�st, �s �ldozatot mutattak be (ezeket nevezt�k k�s�bb az egyh�zban lapsiknak, vagyis „elcs�szottaknak"); m�sok elmenek�ltek (mint Karth�g� p�sp�ke, Cyprianus); de hit�k�rt sz�mosan a k�nhal�lt is v�llalt�k, ami nagy szimp�ti�t v�ltott ki a pog�nyok k�r�ben, s �gy v�gs� soron az egyh�z az �ld�z�s folyt�n is tov�bb er�s�d�tt.

A R�mai Birodalom i. sz. 235-284 k�z� es� f�l �vsz�zad�t hagyom�nyosan a v�ls�g kor�nak tekintj�k. Gyors egym�sut�nban h�sz-huszon�t cs�sz�r k�vette egym�st, ami �tlagosan minden m�sodik vagy harmadik �vben �j cs�sz�r beiktat�s�t jelentette. Kett� kiv�tel�vel valamennyit meggyilkolt�k, vagy csat�ban haltak meg. A p�nz el�rt�ktelenedett, az ad�k az egekbe sz�ktek, az �ruforgalom szinte megsz�nt, �ltal�nos l�tbizonytalans�g lett �rr�. Ebben a helyzetben vezetett be egy minden ter�letre kiterjed� �llamreformot

Diocletianus cs�sz�r, akinek nev�hez a „nagy �ld�z�s" elrendel�se is f�z�dik. 297-ben egyik t�rscs�sz�r�nak, a pog�ny hit� Galeriusnak s�rget�s�re arra sz�l�totta fel a kereszt�ny tisztvisel�ket, hogy vagy �ldozzanak a pog�ny isteneknek, vagy hagyj�k ott �ll�sukat. Mivel ez a rendelet nem �rte el a k�v�nt hat�st, Diocletianus megind�totta a ny�lt �ld�z�st. 303. febru�r 23-�n leromboltatta a nicomediai templomot, �s el�gette az abban tal�lt szent k�nyveket.

A k�vetkez� napon pedig az al�bbi rendeletet tette k�zz�: „A kereszt�ny templomok romboltassanak le, a szent k�nyvek semmis�ttessenek meg, �s kereszt�ny istentisztelet t�bb� ne tartass�k; a kereszt�nyek, akik hit�kh�z ragaszkodnak, �ll�saikt�l megfosztand�k; tov�bb� a hit�kh�z ragaszkod� kereszt�nyek vesz�ts�k el polg�rjogukat; a kereszt�ny szabadonbocs�tottak adassanak el rabszolg�knak, a kereszt�ny rabszolg�k pedig sohasem szabadulhatnak fel; �s v�g�l: vallat�skor a kereszt�nyeket k�npadra is szabad vonni." De m�g ez sem �rte el a k�v�nt hat�st.

Diocletianus ekkor azt rendelte el, hogy a helyi magisztr�tusok a kereszt�nyeket r�vid �ton ker�ts�k k�zre, �s minden kital�lhat� m�don k�nyszer�ts�k �ket arra, hogy a pog�ny isteneknek �ldozzanak. �ll�t�lag csak Nicomedi�ban h�szezer ember lelte hal�l�t az �ld�z�sben. A k�t m�sik t�rscs�sz�r: Galerius �s Maximianus lelkesen k�vett�k Diocletianus p�ld�j�t, �s ezr�vel v�geztett�k ki a kereszt�nyeket; de harmadikuk, Constantius Chlorus m�rs�kelte az �ld�z�s hev�t tartom�nyaiban, �s csak n�h�ny templomot romboltatott le. Keleten m�g jav�ban folyt az �ld�z�s, mikor a s�lyosan megbetegedett Diocletianus 305. m�jus 1-�n v�ratlanul lemondott, majd visszavonult sz�l�f�ldj�re, Salonae v�ros�ba (ma Split, Horv�torsz�g), ahol gy�ny�r� palot�t emelt mag�nak, �s a kert�szked�s �r�meinek �lt. A cs�sz�r m�g meg�lte rendszer�nek buk�s�t, melyet t�bbsz�r�s felsz�l�t�s dac�ra sem volt hajland� megmenteni, s�t m�g azt is elt�rte, hogy a h�l�tlan Constantius az � szobrait is led�ntesse. 313 nyar�n Salonaeban �ngyilkoss�got k�vetett el. Az �ld�z�seknek v�g�l Constantinus �s Licinius 313-ban kiadott mil�n�i rendelete (l�sd keretes sz�veg�nket) vetett v�get, amely valamennyi vall�st egyenjog�v� tett a R�mai Birodalomban. (A szerz� t�rt�n�sz.)