Vivicitta és Élet Menete 2016.

                                                                                   Kedves Testvérek!

Szeretném megosztani Veletek életem egyik legszebb hétvégéjének élményeit!

2016. április 16.-án, szombaton a KERT Alapítvány is részt vett a Margitszigeten megrendezett Vivicitta futáson, ahová anyukámmal együtt mentünk Dunakeszi-Gyártelepről vonattal és villamossal.  Mivel ilyet elég régen-kb.1998ban- csináltunk utoljára, számomra ez felejthetetlen marad. Az állomáson történő lépcsőzés mindkettőnk véleménye szerint meglepően jól ment. A kiérkezést követően a Tikvásokhoz mentünk, ahonnan anya elment, hogy lefussa a maga távját. Ezalatt mi megebédeltünk, majd elmentünk a szigeten lévő állatkertbe, ahol én lovat simogattam. Anyával itt, az állatkertben találkoztunk ismét, ahova utánunk jött. Tettünk egy nagy sétát, mialatt én elmeséltem, hogy egyik évben családilag mi is itt kirándultunk, és eszembe jutott, amikor Kriszti alig várta, hogy apával versenyt fusson: „Apa, versenyezzünk!” Erre apa: „Várj már egy kicsit, hadd érjünk ki!”  Miután lepakoltunk, Apa és Kriszti a Duna-parton megrendezték a házi futóversenyt, melyben Kriszti nyert.

 Az Alapítvány pólóját felvéve indultunk a RAJT-hoz, hogy a 750 méteres távot teljesítsük, melynek utolsó kis szakaszát a kocsimat tolva tettem meg, amikor még bíztattak is a hangosbemondóból, hogy: „ … De nézzük csak ezt a fiatalembert, aki a saját lábán teszi meg az utolsó métereket, gyerünk, már nincs sok hátra! És beért a célba, gratulálunk neki! …” Az ilyenkor szokásos csomagon kívül-miután összegyülekeztünk-érmet is kaptunk. A szigetről kifelé menet egy darabon toltam a csomagokkal telepakolt tolókocsimat. Hazafelé egy nagyon kedves testvérünkkel, Bogival, és lányával, Glendával jöttünk. Bogi „Dunakeszi” állomásnál parkolta le az autót, ameddig 2 lépcsősort kellett leküzdenünk.

Vasárnap Hauck Istvánék jöttek értem, akikkel-miután felvettük Ráhelt- elmentünk a Városligetbe, ahol két nagy séta között megebédeltünk. Séta közben láttunk egy olyan fúvós hangszeren játszó utcazenészt, melyet a lábai között tartva valóságos buli-hangulatot csinált. Ezután egy, a Bazilikához közeli helyen leparkoltuk az autót, és a többiek megérkezéséig ittunk egy kávét, ill. egy üdítőt, majd sétáltunk egy kicsit, és a járást is gyakoroltam. Mihelyst letelepedtünk, megláttam a Petős matek-fizika tanárnőmet, aki 5.-től 8.-ig tanított. Ez még egy pluszt adott, hiszen 1999 óta nem találkoztunk.  

 Mindenkinek szeretném a múlt hétvégét megköszönni!

ISTEN GAZDAG ÁLDÁSÁT KÍVÁNOM RÁTOK! : Lakatos Péter J